Sokan csak amerikai tévés produkciókat követnek figyelemmel és amikor egyszer szembetalálkoznak egy angollal, nyomban elcsodálkoznak azon, hogy mennyi mindenben különbözik a két ország látásmódja. A Felelős felnőtt nagyszerű példa a különbözőség érzékeltetésére.
A Felelős felnőtt egy 2011-es tévéfilm, amit hossza és két részes felbontása miatt nyugodtan kezelhetünk minisorozatként is. A tévéfilmek gyártása nem csak itthon, hanem külföldön is eléggé visszaszorult, boldog-boldogtalan a mozikat veszi célba filmjeivel, a tévécsatornák pedig, ha már valamire pénzt áldoznak, akkor azzal szeretnek egynél vagy kettőnél több sugárzási időpontot kitölteni.
A Felelős felnőtt egy 2011-es angol tévéfilm (vagy minisorozat), ahol a hangsúly az "angol" jelzőn van. Az ITV produkciója, s igaz történeten alapul. Azonban míg egy HBO-s Versenyben az elnökségért vagy Újraszámlálás erősen dramatizált és/vagy szatirikus megközelítéssel és igencsak játékfilm-jellegű, addig a Felelős felnőtt már-már dokumentarista felfogású alkotás, mely nagyon érzékenyen közelít a témájához.
Ahhoz a témához, mely itthon minden bizonnyal kevésbé ismert, bár aki jártas a bűnügyi rémtettek világában, annak valószínűleg ismerős lesz Fred West neve, aki a ’90-es évek egyik leghírhedtebb angol sorozatgyilkosa. Róla szól a film, mely az elkapását követő események krónikáját kínálja számunkra egy gyámhatósági képviselő szemén keresztül, akit a rendőrség azért rendel ki a gyanúsított mellé, mert attól tart, hogy később West arra hivatkozhat esetleg, hogy nem értette meg a vádakat és a folyamatot. A nézőnek tehát ő, vagyis Janet Leach a szeme és a füle.
Ez a megközelítés eleve nem mindennapivá teszi a Felelős felnőttet, de a java csak ezután érkezik – legalábbis annak, aki nem ismeri Fred West történetét. A viszonylag csendes és minden hatásvadász eszköztől mentes minisorozat ugyanis észrevétlenül úgy bekúszik az ember bőre alá, ahogy a főszereplő, Janet Leach-re hat a sorozatgyilkos döbbenetes története. A kezdetben szimpla gyilkosságnak induló ügy percről-percre válik egyre hátborzongatóbbá, amit csak tetéz az, hogy a gyanúsított nem egy pszichopata vadállat, hanem egy meglehetősen joviális, bűneit bánni látszó, olykor szétszórt illető. Már-már szimpatizálni is kezdenénk vele, amikor újabb és újabb adalékkal egészíti ki történetét, mely elszörnyedésre késztet minket.
A Felelős felnőtt első epizódjának jó része egy kihallgató helyiségben játszódik, így akár kamaradráma jellegűnek is nevezhetnénk, tehát a színészi munka hatalmas jelentőséggel bír. És ez az az aspektus, ami már a legelején megfogja a nézőt. Az, hogy a Hullámtörés óta mit sem változó Emily Watson nagyszerűen hozza a törékeny és érzékeny, „kezdő” szociális munkást, nem meglepő, mint ahogy az sem, hogy Dominc West sorozatgyilkosa mennyi empátiát képes sugározni. Azonban nem csak a két főszereplő remek, hanem a kiegészítő karakterek is, s e hitelességben erősen benne volt a díszlet- és jelmeztervezők keze is, akik remekül megteremtették a ’90-es évekre jellemző külsőségeket.
A Felelős felnőtt nagyon erős minisorozat. Akár kriminek vagy jogi drámának is nevezhetnénk, de valójában egy bűnügy krónikája, sőt, inkább anatómiája, mely középpontjában azonban mégsem az elkövetett szörnyűségek állnak, hanem az elkövetők, illetve azok, akik dolgoznak az ügyön, a résztvevők egymáshoz való viszonya. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy közülük nem mindenki marad ugyanaz az ember, mint aki az ügy megkezdésének idején volt.
