Botrány...

Mi történik, ha egy magas, jóképű fiatalember rögtön akar mindent? Mi van akkor, ha a fiatalember ráadásul színész és Hollywoodban él? Mi történik, ha mindenáron képernyőre akar kerülni? És végül: mi van Superman halála után? Ráadásul az 1950-es évek végén...

1960 táján még élnek a klasszikus Amerikai Értékek, az erő, a becsületesség ésatöbbi, s miután a tévé már elterjedt, a kölykök odavannak mindenféle sorozathősökért. Supermant azonban még nem szippantotta be a showbiznisz, ő még csak képregény-formában létezik, így nem csoda, hogy az MGM atyái úgy döntenek, lehúznak még néhány bőrt a kékharisnyás fickóról. Őrült hajsza következik, a magas, jóképű fiatalemberek mindent bevetnek, hogy megkapják a szerepet. Innentől a történet már tévés és filmes történelem, sőt, Allen Coulter filmjének valós alapja is van: kiindulópontja George Reeves halála, aki valóban 1959 nyarán hunyt el, máig tisztázatlan körülmények között, az eltelt majd' 50 évben különféle legendák kaptak szárnyra.

Allen Coulter is ezekre alapoz: Superman öngyilkossága a legelterjedtebb elmélet, s ezt dolgozza fel a Hollywoodland is. A film fordított és párhuzamos dramaturgián épül, pontosabban mozaikokból áll össze, az öngyilkosságtól/gyilkosságtól visszafelé haladva, ugyanakkor egy másik szálon pedig időben előre lépked. Főhőse egyrészt maga George Reeves, akit Ben Affleck személyesít meg igen jó érzékkel, másrészt Luis Simo magándetektív nyomozását is kísérhetjük, aki kiharcolja magának, hogy Reves anyja megbízza a nyomozással. A film ? a történelmi hitelesség vagy inkább annak látszata mellett ? nem a pontosságra törekszik elsősorban... Fő erénye az ember kettős természetének aprólékos leírása, mindjárt két karakter segítségével.

Merthogy Reeves egyfelől hatalmas népszerűséget és elismertséget szerzett magának, másfelől Superman figurája bezárt előtte minden más lehetőséget. Vagyis ott volt a mérhetetlen siker, amely mögött egy tönkrement egzisztencia, egy gyereklelkű alkoholista bujkált. És persze ott van Simo, a peches, de sikeréhes magánnyomozó, aki viszont apaként nem tud közel férkőzni fiához. A gyerek Supermant isteníti, így a két szál össze is ér. Erre szép képi példa is található a filmben: Reeves halálakor a gyerek elégeti Superman-jelmezét, a filmben kicsit később, valós időben jóval előtt Reeves ugyanezt teszi részegen egy kertiparty alkalmával.

Allen Coulter már a színészeknél is jól választott: Ben Affleck mellett a magánnyomozó karakterére az ábrándos szemű Adrien Brodyt sikerült megnyernie a filmnek. Brody pontosan építi fel a szerepet: egyik jelenetről a másikra képes váltani a végletek között, ugyanakkor sikerül ívet létrehozni Simo személyiségének fejlődésében. Bob Hoskins az MGM-mogul szerepében alig kap pár jelenetet, de döbbenetes erővel képes ez alatt a pár perc alatt is megrajzolni egy olyan ember körvonalait, aki a semmiből hozott létre egy egész birodalmat. Diane Lane Toni Mannix szerepében egészen elképesztő: nagyjából 20 évvel kevesebbnek vagy többnek tud látszani a különböző jelenetekben, erre azonban az ő korosztályában nagyon kevés színésznő képes manapság.

Mindent összevetve a Hollywoodland jól kivitelezett, fordulatos krimi, amely akár ma is játszódhatna, ám az 1950-es évek sajátos hangulata lengi körül...

Lakatos Mónika - Romanimo
2019. november 12., 19:30 Lakatos Mónika - Romanimo

Évszázados roma balladák és ritmusos pergetők a Müpában.

Jegyvásárlás