Mindenki azt kapja, amit megérdemel. A sok az eszkimó, de kevés a fóka elv alapján működő, ám a túléléshez szükséges szakmai összetartozás, szolidaritás minimumát is nélkülöző hazai mozgóképes közeg karácsonyi ajándékul Goda Krisztinát kapta. A rendező Londonban végzett, majd a Los Angeles-i egyetemen forgatókönyvírást is tanult. Az itthon készített első nagyjátékfilmje, a Csak szex és semmi más alapján elmondhatjuk, hogy nem önjelölt zseni, hanem profi érkezett haza. Ez a tény pedig még keserűbbé teheti a szakmabeliek számára az ajándék gyanánt lenyelendő pirulát. Már csak azért is, mert az Európai Unió radikálisan csökkentetni akarja a nemzeti filmgyártás állami támogatását, s az elvonás nem a profikat sújtja majd.
A Belvárosi Színház dramaturgja, Sárffy Dóra harminckettedik születésnapján számvetést készít. A munka, a hivatás rendben. Délelőtt az általa készített Choderlos de Laclos-adaptáció, a Veszedelmes viszonyok olvasópróbáját tartják, s csak a szükséges és elviselhető megjegyzéseket, fricskákat kapja a szövegkönyv a színészektől. A magánélet viszont összeomlott. A sztárügyvéd barátról viharos, erkélymászós körülmények között kiderül, hogy nős, ráadásul a feleség gyereket vár. Mint ahogy gyereket szeretne Dóra is, csak azt nem tudja, kitől és hogyan. Tesz két szerencsétlen kísérletet. Előbb mesterséges megtermékenyítést akar, de véletlenül szembesül a lehetséges apákkal, és gyorsan letesz a tervéről. Aztán barátnője, a színésznő Zsófi tanácsára az interneten hirdetést ad föl a film címében szereplő szöveggel. A személyes találkozón kiderül, hogy a felhozatal keserűen és mulatságosan kiábrándító. A termékeny napok száma viszont véges. Három potenciális jelölt marad. Ali, a török kifőzde alkalmazottja minden szempontból megfelel, de éppen haza kell utaznia. (Aztán mégis marad, hogy színezze a történetet.) Péter munkatárs, ő készítette a színpadi adaptáció zenéjét. Özvegyember, aki szívesen összekötné életét Dórával. Úgy tűnik, a dramaturg révbe ér, ám valami mégis hiányzik a kapcsolatból. Az pedig nem más, mint a szerelem, amit végül a kiállhatatlannak, nagyképűnek és nőcsábásznak tartott színész, Tamás oldalán talál meg a film hősnője.
A Csak szex és semmi más középkategóriájú és -fajsúlyú vígjáték. Ami először szembetűnik a nézőnek, az a forgatókönyv kidolgozottsága. Az alapszituációból kibontakozó történetet alig akasztja meg motiválatlan jelenet. Csak egyetlen rövid alkalommal térnek el az alkotók attól az egységes nézőponttól, mely mindvégig Dóra szemszögéből láttatja az eseményeket. Életszerűek a párbeszédek, hatásosak a színház belső világát bemutató részek. A központi figurához könnyedén kapcsolódnak a mellékszereplők, akiknek az a funkciójuk, hogy segítsék vagy hátráltassák a harmincas dramaturgnő céljának megvalósulását.
Goda Krisztina legfőbb rendezői erénye a bátorság. Nem kacsingat ki a filmből, nem kíván tetszelegni a szakmának, nem akarja, hogy a Csak szex és semmi más többnek látsszon, mint ami. Ezt a tulajdonságát vélhetően külföldi tanulmányai erősítették meg. Tudja, hogy a megszámlálhatatlanul sokadik szinglifilmet csinálta, és nem is mond újat a témáról. Ügyel rá, hogy durvaság ne kerüljön a történetbe, s a címmel ellentétben szexet is csak annyit látunk, amennyi a délutáni tévésorozatokban is elmegy. És vállalja a műfaji követelményeknek és nézői elvárásoknak megfelelő happy endet, a kitűnő páros, Schell Judit és Csányi Sándor egymásra találását.
Könnyed, ártalmatlan szórakozást, két karácsonyi bevásárlás között kellemes időtöltést nyújt az új magyar vígjáték. De a szakma is ajándékot kapott. A premierrel egy időben jelentették be, hogy Goda Krisztina rendezi majd az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára készülő hivatalos, államilag támogatott játékfilmet...
