Csányi bevallja, hogy hetero

PORT.hu

Furcsa elegy lett az új magyar romantikus vígjáték, mert totálisan rendhagyónak indult, aztán annyira mégsem az lett.

Mindenki megmondja

Meglepett, milyen nagyot fordult (?) a világ néhány évvel ezelőtthöz képest, amikor Orosz Dénes elkezdett dolgozni egy meleg főhőst mozgató romantikus vígjátékán. A Poligamy rendezője akkor biztosra vette, hogy a hazai közízlés nincs még kibékülve ezzel a tematikával, ezért botrány várható a Coming out bemutatójakor. Tényleg lett némi vihar a biliben, csak épp egész máshonnan fúj. Hirtelen mindenki jogvédő lett, az elkészült filmen pedig elsősorban azt kérik számon, hogy homofób. Sok mindent láttunk ebben az országban, de itt tényleg kiesett a tablet a kezemből.
[img id=514768 instance=1 align=left img]Anno a Poligamy bár hál' istennek egész tisztességes sikert ért el, azért mégsem tudott olyan döbbenetesen nagyot hasítani, mert a közönség egy számot tevő hányada nem igazán tudott mit kezdeni vele. Manyi néni oldalba bökte komaasszonyát, hogy te, most akkor miért lát minden nap másik nőt a Csányisanyi, fejbe verték, amíg kimentem megkeverni a pörköltet? Hiszen ez szokott történni ilyenkor filmvígjátékokban. Második nekifutásra Orosznak nem volt sok választása, közelebb kellett hoznia filmjét az átlag Jóban Rosszban néző felkészültségéhez – és fejbe verte Csányisanyit. Erre föl most az a baj, hogy szerinte tehát elég, ha egy meleg srác egy tényleg jó nővel találkozik, máris rendes hetero ember lesz belőle, illetve egy másik értelmezés szerint csak el kell ütni motorral. Drágáim, én felállva tapsolok.

Császárnak, ami a császáré

Akkor már inkább azt kellene számon kérni a Coming outon, hogy túl sokszor próbál irritáló szving-dallamokkal és mérhetetlenül ostoba dalszövegekkel hangulatot festeni, pedig ilyen zenéket élő ember nem hallgat vagy harminc éve. Az egyetlen életszerű és működő zenés jelenetben épp Bery popdala szól, az tényleg olyan, mintha valódi emberek diszkóznának; plusz obligát Quimby. Igen, az a Bery, aki évekkel ezelőtt coming outolt, mert ilyen utalásokkal például tele van a film, hogy a háromnál több Woody Allen-vígjátékot látott közönség is találjon magának finomságokat. Például Csányi Sándor karaktere egy helyen arról beszél, képes sírva fakadni még egy bankreklámon is – naná, hisz filmbéli partnerét, Karalyos Gábort épp egy ilyenből ismeri fel a fél ország, nem is a színházi szerepeiről. Ott van aztán a szerelmeseink összemelegedést építő közös jelenete, aminek egy szinkronszínészekre emlékező kiállítás a helyszíne, s ahol hőseink még abba is belemennek, hogy a világ talán leghíresebb filmes idézetét a Casablancából mért fordították magyarul egészen félre. Többek ezek belső poénoknál, filmrajongó szól itt a filmrajongókhoz, még ha ezek csak ritka díszítőelemek is.

Ne dobáld

A Coming out bár felhozza a témát, hogy miért is kell kimenniük ezeknek fess főhősöknek Hollandiába ahhoz, hogy összeházasodjanak, illetve még pár polgári jogi kérdést, de valóban nem ás a dolgok mélyére. Mert nem ez volt a célja és nem tudom, mire föl kéri ezt számon bárki. Hanem egy vígjáték akar lenni, méghozzá eredeti ötletből, hiszen tényleg mi van, ha megfordul a világ és már nem azt kell titkolnia valakinek, hogy meleg, hanem hogy nem az? De ez csak akkor működhetne, ha nem lőtt volna csípőből mindenki a filmre már azelőtt, hogy látta volna. Akkor most tényleg beszélhetnénk arról, hogy milyen mesteri az operatőri munka és kiváló a rendezés, tudjátok, ilyen filmkritikaszerű dolgokról. És akkor is ingatnák a fejünket mérhetetlenül sablonos karaktereken, csak akkor rájönnék, hogy valójában épp a homofób szomszéd (Mucsi Zoltán) ilyen, akinek meg kell menteni az életét ahhoz, hogy rájöjjön, ezek a melegek is csak emberek. Meg hogy miért kellett előásni ezt a saját magam ikertestvére vagyok szálat, mert ha ez is csak kikacsintás, akkor meg lehet, elegánsabb lett volna nagyon hamar le is zárni. Mert amúgy a színészek küzdenek, de többnyire sikerrel a feladattal, hogy ne játsszák túl a meleg karakterüket, s ennek érdekében hangsúlyozottan nem mennek el kisujjeltartás irányába. Kivéve egy szem ilyen direkt eltúlzott Oli úr karaktert, amilyenből Almodóvarnál tíz van egy filmben, csak róla nem „feltételezzük”, hogy rosszat akar. Az egyetlen jelenet, amikor Csányi direkt megpróbál így viselkedni, azzal zárul, hogy „de hát sosem voltam ilyen”. Illetve szeretném megjegyezni, hogy Tompos Kátya nem „egy tényleg jó nő”, hanem olyan, akitől a vak is feláll és járni kezd, mert összezavarodik, hogy ki is ő valójában. No, de nem akarom általánosítani a vakokat.

Kinek ajánljuk?
- Kellő toleranciával bíró háziasszonyoknak.
- Ha meleg, ha nem, de a miénk! gondolkodású Csányi Sanyi-rajongóknak.
- Valójában ha tetszett a Poligamy, akkor azért tessék adni ennek is esélyt.

Kinek nem?
- Hát most tényleg bajban vagyok, hogy azoknak nem, akik utálják a melegeket vagy azoknak nem, akik szeretik a melegeket.
- Az biztos, hogy akik utálják úgy en bloc a magyar filmeket, nem most fognak rászokni.
- Akik aztán a világon mindennel toleránsak, kivéve a vígjátékokban sok évtized alatt elkoptatott paneleket.

7/10

Kövessen minket a Facebookon!