Dom Coelhót olvas

Őrületes tempót diktál a Halálos iramban 7 – és méltón búcsúzik a tragikus körülmények közt elhunyt Paul Walkertől.

Hiába fanyalogtam hangosan a sorozat előző részét látva, a rajongók kasszát robbantottak a pénztáraknál – így nem volt kérdés a folytatás. Justin Lin a viszonylag kellemes Tokiói hajsza után tette le a vállalhatatlan Ötödik sebességet és a túl sok szereplőt mozgató – és emiatt a karaktereknek nulla mozgásteret biztosító – hatodik részt az asztalra – megérett hát a váltás a rendezői székben. A váltással mindenki nyert, James Wan teljesen új vért öntött a sorozatba, ami magasabb fordulatszámon pörög, mint valaha.

A hatodik rész akció terén sem jeleskedett, közhelyekkel és még-nagyobb gépekkel operált – az új rész azonban amellett, hogy nem nélkülözi a leghagyományosabb autós hajszákat és bunyókat sem, váratlan ötletekkel rázza fel a bevált kliséket. A meglepő módon az előző négy rész forgatókönyvét is jegyző Chris Morgan nem egyszer dob be teljesen abszurd megoldásokat – annyira szellemes trükkökkel él (kár, hogy a trailer mindet lelövi), hogy az ember vigyorogva bocsátja meg a totális irracionalitást, ami az egész filmet jellemzi. Az életszerűtlenség nem csak az akcióban van jelen, a teljes cselekmény a legapróbb részletektől a legnagyobb fordulatokig maga a lehetetlen, de mindez annyira szórakoztatóan jelenik meg a vásznon, hogy eszünkbe sem jut puffogni miatta. Ennek egyik legfőbb oka, hogy az alkotók a legkevésbé sem veszik túl komolyan az egészet, sok a humor, és a legrázósabb helyzetek sem tűnnek veszélyesebbnek egy spagettiwestern pofonjainál.

Szintén nagyon jót tett a filmnek, hogy nem vonultatja fel az összes korábbi rész sztárját: ismét Dom (Vin Diesel) és Brian (Paul Walker) áll a középpontban, és bár sok a haver, ők tényleg megmaradnak mellékszereplőknek. A csapatba újoncként a Halálos iramban világához remekül illeszkedő Jason Statham, a szuper bunyókért felelős Tony Jaa, a dekorációs célokat szolgáló Nathalie Emmanuel és az akciófilmek öregrókája, Kurt Russell érkezik. Russell az ügyeletes fehéröltönyös szerepében teljesen felesleges karaktert hoz, azért mégis jó volt őt látni.

Az egyetlen nehezen megbocsátható dolog a filmben, a Coelho összes, amit a szereplők szájába adnak. Ezek az emberek sosem folytatnak normális beszélgetést, állandóan csak érzelegnek, nem csodálkoznék, ha jövőre kijönne egy Halálos iramban 7 naptár Dom idézhető életbölcsességeivel. Ezen a téren egy icipicit elegánsabb lett volna kevesebbet pofázni, és nem feltétlenül kimondatni minden magától értetődő igazságot.

Ami viszont tényleg megható, az a film a saját kereteiből is kilépő búcsúja Paul Walkertől. Vin Diesel és Walker hat filmnyi bromance után nem csoda, hogy a valóságban is életreszóló barátokká váltak, s gondolom a stáb is egész családiasnak hatott ennyi közös munka után – tudjuk, hogy jönnek a folytatások, s bár a stúdió tervezi visszahozni a sorozat négy (üzletileg) legsikeresebb részét jegyző Lint az utolsó két részhez, az már nem lehet ugyanaz Brian nélkül.

P.S.: Érdemes a szuperguszta képekkel operáló filmet IMAXban nézni – még külön intrót is csináltak hozzá, jó kis geg.