Annette Bening és Julianne Moore filmbeli szerelmét egy spermaapa zavarja össze, majd önmagukat saját hajuknál fogva kihúzzák a szarból. A négy Oscarra jelölt A gyerekek jól vannak a Titanicon látható elővetítésen, csütörtöktől már a mozikban.
Ki az apám, ha egy spermadonortól származom? Egyáltalán fontos tudni, mit csinál, hogyan érez és milyen humorú a biológiai apa? A leszbikus szülők által nevelt lány a tizennyolcadik születésnapjára meglepi saját magát, és felhívja soha nem látott apját. Az Alice Csodaországban és a Jane Eyre főszereplője, Mia Wasikowska alakítja a csendes lányt, aki próbálja megérteni saját életét, amivel persze mind a cselekményt, mind a feszültséget beindítja. Ez talán még egy közepes, de kedves családi filmre is elég sztori lenne sok túlzott érzelemmel, de leszbikusokkal még jobb ötlet, főleg, ha ilyen szuper a szereposztás, a rendező meg ennyire jól érzi a jelenetek kialakítását.
Az őrült alapötletből kedves és szórakoztató családi drámát rendezett az a Lisa Cholodenko, aki bár néhány filmen már túl van, de az igazi áttörést A gyerekek jól vannak (The Kids Are All Right) hozta. A filmet az Aranyglóbuszon érthetően díjazták, ahogy Annette Beninget is, illetve az Oscaron még négy jelölésre futotta. A liberális zsidó családból származó Cholodenko 17 évesen jelentette ki, hogy leszbikus, és a film főszereplőihez hasonlóan egy ismeretlen spermadonortól van gyereke. A film sikerének minden bizonnyal ez az egyik titka, hogy belülről mutatja meg a leszbikus pár, és két gyerekük kapcsolatát úgy, hogy senki ne legyen különleges, eltérő és ijesztő, vagy akár egzotikus érdekesség.
A leszbikus pár, a spermaapa és a gyerekek egy nagyon is természetes családmodellben átlagos problémákkal szembesülnek, csak annyira jól megírt a film és jók a színészek, hogy kifejezetten jó végeredmény születik.
Cholodenko rendezése, Bening és Moore játéka elég ügyesen megmutatja, mi más a leszbikus házasságban, még ha látszólag minden ugyanolyan is. Mert pont az általános keresi a film, semmi egzotikusság, különbözőség nincs a mutatott családban, csak annyi, hogy jön a Mark Ruffalo bőrébe bújt férfi és mindent egy kicsit összezavar. A gyerekeknek lett hirtelen egy apjuk, Jules-nek meg egy lehetősége elmenni az érzelmeivel. Vagyis semmi különbség nincs, minden tök hagyományos, ami a filmet nézve normális és természetes. Persze nem egy kis költségvetésű, mindössze négy millió dollárból forgatott filmben élünk.
A jelenetek és a színészek igazán jók ebben a filmben. Cholodenko olyan kontextusokat teremt egy ebédlőasztalnál vagy egy díványon is, hogy rendre nem foglalkozom olyan kérdésekkel, amiket a film felületesen átlép, így például a történet egyáltalán nem foglalkozik az apa motivációinak a megértésével. (7,5/10)
