Egy szexuális zsarolás története

A hollywoodi gépezet irányítói gondosan tanulmányozni szokták, hogy éppen mi van a levegőben. Ha történetesen az erőszakra vevő a közönség, megindítják a kegyetlenség futószalagját.
Amennyiben a modern fantasztikum divatos, elárasztják a stúdiókat szemkápráztató sci-fi mesékkel. Hatásosan kiaknázzák a retrokultuszt, a katasztrófák iránti ­ egyébként permanens ­ érdeklődést, szívesen pengetik az érzelmes love storyk húrjait. Még nagyon sokáig folytathatnánk a felsorolást. Aligha kétséges, hogy a tegnapi és a mai mozi szinte valamennyi műfaji, tematikai és egyéb hulláma, zajos mítosza és nemzedékeket elkábító őrülete Amerikából eredeztethető.
Mostanában tengernyi riport, cikk, beszámoló szól arról, hogy a munkahely szelíd angyalai, a lányok-asszonyok sem mindig patyolat-makulátlanok. Még az is megesik, hogy ők maguk kezdeményezik a szerelmi ­ illetve inkább érzéki ­ csintalankodást. Persze a változatok skálája széles. Másfajta megítélés alá esik, ha független férfi és nő hancúrozik a hivatali (védő)ernyő alatt, mint amikor bonyolultabbak a viszonylatok. Ilyen például a főnök és a beosztott etyepetyéje (kivált kivételezés, jogtalan előnyhöz juttatás stb. esetén). A családi állapot sem mellékes. Meg a behálózás, a csábítás, a kényszerítés, a zaklatás, az ígérgetés körülményei. Nem is olyan könnyű félreérthetetlenül eldönteni, mikor mit lehet bizsergető kalandnak, bocsánatos botlásnak, erkölcsi véteknek, netán büntetendő cselekménynek tekinteni.
A Zaklatás című amerikai dráma ­ a roppant termékeny és konjunkturálisan jó szimatú Michael Crichton sztorija ­ egy meglehetősen bizarr eset hátterét és következményeit vizsgálja. Szemrevalóan szexis hölgy a támadó fél. Bonyolítja a dolgot, hogy az energikus Meredith Johnson alárendeltjére, korábbi szeretőjére vet szemet. De nem elégszik meg a sóvárgással, a szó szoros értelmében szobára rendeli a fiatalkori tombolások után valóságos mintaférjként viselkedő Tom Sanderst. Az az igazság: svarcban nyugodtan lezavarhatnának néhány menetet csukott ablakok-ajtók és süket telefonok mellett, talán még ki sem derülne a pajzánkodás, csakhogy a csendes amerikai "velem nem, asszonyom" ­ tiltakozással fogadja a baráti lerohanást. Ha békés kompromisszummal, kölcsönös visszavonulással folytatódna a "románc", aligha beszélhetnénk konfliktusról. A csinos aligazgató asszony, a mindenre elszánt fúria nem nyugszik bele az elutasításba.
(Zárójelben jegyezzük meg: a méltóságán esett csorba, fölöttébb bántja az eredménytelen próbálkozás. Ismerjük el, elég kevesen verték volna vissza az izgató felkínálkozást Sanders helyében.) Pert akaszt Tom nyakába, akinek kezdetben csekély az esélye arra, hogy kikecmeregjen a bajból. Ezután már az a kérdés, mint minden bírósági tárgyalás során: kinek van több érve, bizonyítéka, ereje, ötlete, cselvetése, szövetségese. A közhangulatot jelentős mértékben színezi a férfi családi háttere (kétségbeesett feleség, aranyos gyerekek) és az átszervezési fúzió előtt álló DigiCom cég vezetőinek prakticista viselkedése. A női furfang leghatékonyabb ellenszere a női furfang. Catherine Alvarez ügyvédi éleslátása kapóra jön a szívósan küzdő családapának. A többit mindenki sejtheti. Az elszántságot és a kitartást ­ ez már a sémák diadaláról tanúskodik ­ siker koronázza a la Warner Brothers.
Barry Levinson alkotásában az "előtte" és a "közben" érdekesebb, mint az "utána". Szinte minden vibrálóan életszerű a rámenős akcióig, az ördögi ajánlattétel is hihető, a későbbiekben azonban meglehetősen kiszámítottnak hat a cselekvések láncolata, hogy a "győz az igazság" hangsúlyos példázatát ne is említsem. A rendező a cég kegyetlen belső harcait meggyőzően jeleníti meg, a viselkedések logikája viszont ellentmondásos. Az attraktív képi világ Anthony Pierce-Roberts operatőr különleges effektusai révén színpompás látvány (a csúcstechnológia fantasztikus), Ennio Morricone pedig sokadszor bizonyítja: nincs olyan megbízatás, amelyet ne abszolválna élvezettel és tehetséggel. A szereposztás érdekessége: Michael Douglas most nem a megszokott numerabajnokot játszsza, ő az áldozat, akiből győztes válik. Ez is megy neki. Demi Moore-nak sem vált kárára egy kis kikapcsolódás.
"A szex hatalom" ­ hirdeti a jelmondat.
Így igaz. Hozzáfűzhetjük: a közönség érdeklődésének kielégítése ugyancsak hatalom, tehát megadóan várjuk a további filmeket, amelyek szexuális devianciákról, lepedőcsatározásokról, erotikus kilengésekről szólnak.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu