Emlékezzünk régiekre – Szellemirtók (1984)

A héten a mozikba került új Szellemirtók arra késztet minket, hogy pár sorban méltassuk az eredeti, mára kultikussá vált művet, és persze Bill Murray-t.

Hogy miért is vált kultikus darabbá a három lökött paranormális kutató őrült kalandja, vagyis az eredeti  Szellemirtók? A válasz egyszerű: mert a történet és a főszereplők teljesen lököttek voltak, a kivitelezés viszont nem csak teljesen profi, hanem előremutató is volt. Tulajdonképpen az egész film Dan Aykroyd, érdeme. A paranormális jelenségekért  rajongó színész álmodott meg egy, a jövőben játszódó történetet Ghost Amashers – Szellemzúzók – címmel, ami egy jövőbeli elit szellemvadász osztagról szólt, akik protonfegyverek helyett varázspálcákkal hadakoztak a démonokkal és egyéb túlvilági lényekkel. Aykroyd jóban volt egy Ivan Reitman nevű rendező-producerrel, megmutatta neki a tervét, és azt a választ kapta, .hogy ezt a filmet 300 millió dollár alatt aligha lehetne elkészíteni, de ha mindez a jelenben játszódna, akkor ennek a töredéke is elég lenne.

Ők ketten, illetve a társforgatókönyvíró Harold Ramis három hetet töltöttek összezárva, amíg teljesen átírták a forgatókönyvet, ami alapján a három szellemirtó John Belushi, Dan Aykroyd és Eddie Murphy lett volna. Aztán az isten adta tehetség John Belushi hirtelen meghalt, nagy űrt és egy idegesítő testvért hagyva hátra, Murphy pedig elkötelezte magát a Beverly Hills-i zsaru mellett, ami hatalmas siker lett, de soha nem vált kultfilmmé, így mindent újra kellett gondolni. Az egyik főszereplő végül a Saturday Night Live csodagyereke, Bill Murray lett, a másik pedig maga Ramis, a kész forgatókönyv pedig végül csak egyfajta irányadóként szolgált, mert a színészek – különösen Murray – szinte minden sorukat improvizálták. És ez a film sikerének egyik titka:  az a friss, fapofával előadott humor, amiben semmiféle erőlködés nincsen, ami szakít a hagyományos hollywoodi filmvígjátékok világával, ám nem TÚL furcsa ahhoz, hogy eladhatatlan legyen.

Persze a humoron kívül kellett még valami, a rendkívül profi megvalósítás és a kor technikai szintjéhez – 1984-et írunk – képest irgalmatlan mennyiségű, remekül kivitelezett speciális effektus, amelyek egy egész szellemvilágot szabadítottak a filmbéli New Yorkra. Lehet, hogy ezek közül van olyan, ami ma már megmosolyogtató, de az új, 3D-es Szellemirtók sem tud sokkal többet, és azt majdnem elfelejtettük hozzátenni, hogy a kamera mögött Kovács László állt. Meg is lett az eredmény, Oscar-jelölés a legjobb vizuális effektusok kategóriában, és egy másik a legjobb filmdalért, amit Ray Parker Jr. jegyzett, és amit az is ismer, aki magát a filmet sosem látta, és amin az új, szerethető, de korántsem tökéletes film sem tudott túllépni.
 

A jó sztori, a remek humor, a tökéletesen felépített fantáziavilág, Bill Murray, illetve a pazar vizuális effektusok egy igazi klasszikust eredményeztek, a Columbia Pictures legjövedelmezőbb munkáját, minden idők 32. legsikeresebb filmjét, ami a Reszkessetek, betörők! (1990) megjelenéséig a valaha készült legtöbbet hozó vígjátéka volt, ami azért nem semmi.