Enni vagy meghalni

A híres rendezőről eddig is lehetett sejteni, hogy valami nem stimmel nála. Szebben a flúgost talán így mondhatnánk: "a hátborzongató mesék hollywoodi mestere". De ami volt, elmúlt: legújabb filmje minden eddigi munkájánál (hogy csak a hason szakirányból szemezzünk: Beetlejuice; Batman; Ollókezű Edward; Karácsonyi lidércnyomás; Az Álmosvölgy legendája vagy akár A halott menyasszony) sötétebb és kegyetlenebb.

A XIX. század végi Londonban járunk, s mint azt már számos egyéb mozikból is tudjuk jól: mindent eláraszt a mocsok és a bűnözés; ám még a legelvetemültebb városlakókat is felül- (fakultatíve: alul-) múlja az elborult elméjű, bosszúszomjas figaró, nevezett Sweeney Todd (Johnny Depp), aki pofaszőrük helyett inkább az életüktől szabadítja meg kuncsaftjait. Az ügymenet idáig voltaképpen rendben is lenne, elvégre hősünknek nem volt könnyű élete (ártatlanul ítélte el évekkel korábban egy bíró, mert szemet vetett gyönyörű feleségére); ki ne állna egy ilyen inzultus után haragban a világgal?

Az igazi baj akkor kezdődik, amikor Todd nb. szomszédasszonyával (Helena Bonham Carter) összeállva szó szerint kezdi értelmezni az "ember embernek farkasa" szólást, és a metszett torkú vendégek maradványaiból ízletes pitét sütnek a nő pékségében. E ponton - a mű szellemét el nem hagyva egy lépésnyit sem - ne tartóztassuk meg magunkat az interaktivitás oly messzi fokától se, melyen azon kéne tipródni, hogy ha suszterájt üzemeltet a jóasszony, akkor mi van. Ám egy Broadway-musical feldolgozásáról lévén szó a dalolva, esetenként táncolva kivitelezett sütőipari tevékenység önmagában is megáll. Mindezek fényében hőseinknek megvan minden oka az örömre, a bolt - ahol egyik vidám daluk szerint vagy falsz, vagy felfalatsz - prímán prosperál, s kisvállalkozóink között is egyre mélyülnek az érzelmek. Már csak a bíró kifilézése hiányzik a teljes családi boldogsághoz. Burton filmjeinek régi motorosa, a veterán Johnny Depp a szépségápolás Hasfelmetsző Jackjének szerepével ugyan már szerzett egy Golden Globe-ot és egy Oscar-jelölést, de be kell vallani, nekünk is tetszett. Azonképpen a többi szereplő is "otthonosan mozog" a sötét díszletek, beteges történések és a végig tökéletes egyensúlyban tartott humor, dráma és borzongás forgatagában. Ahogy mondani szokták: kompakt az egész előadás, ahogy van. Fel is veti a kérdést: hova tovább?