Erős akcentussal elkövetett gyilkosságok

Úgy terveztem, hogy én ezt a filmet nem fogom szeretni. Marhaságnak tartom, ha hollywoodi színészek orosz akcentussal játszanak el oroszokat, mert a film készítői azt hiszik, nem elég, ha orosz nevük van, és a történet Oroszországban – jelen esetben a Szovjetúnióban - játszódik, kell az a paródiába illő akcentus, amit persze minden színész máshogy valósít meg. Aztán háromnegyed órát csúszott a vetítés, szóval nem voltam hangulatban, és kiderült, hogy egyáltalán nem utálom ezt a történetet, akárhány lyuk is van rajta.

Kiűzetés a Paradicsomból

Történetünk alaptétele, hogy „a Paradicsomban nincs gyilkosság", a Paradicsom pedig a Szovjetúnió volna. Ez persze abszurdum, bár az első valódi, a 70-es években kezdődő szovjet sorozatgyilkosságoknál tényleg ezt gondolták, és ehhez kell a titkosrendőrség filmbéli háborús hős nyomozójának, Lev Demidovnak (Tom Hardy) is igazodnia. Demidov ugyan tudja, hogy egy embertelen rendszert szolgál, de igyekszik emberségesen tenni a dolgát, és amikor egy bajtársa kisfia gyilkosság áldozata lesz, majd kiderül, más gyerekek is hasonló körülmények között haltak meg, a gyilkos nyomába ered. Közben azonban hősünk kegyvesztetté válik, amikor nem jelenti felesége, Rajsza (Noomi Rapace) vélt ellenzéki tevékenységét, és vidékre helyezik egyszerű rendőrként, ám a gyilkosságok mintha csak követnék, Itt azonban váratlan szövetségesre lel új parancsnokában, Nyesterov tábornokban (Gary Oldman), de csakis titokban nyomozhatnak, és egy volt beosztottja még mindig a fejét – és a feleségét – akarja.

Sötét és hideg van

1953-at írunk, a sztálini Szovjetunió legsötétebb napjait, és ez megfelelő aláfestést ad a filmnek. A 44. gyermek nyomorúságos film, ahol csakis a politikai rendőrség tagjai vannak rendesen felöltőzve és járnak kihúzott derékkal, de még ők is rettegnek egymástól, mindenki más éjsötét nyomorban él és a legrosszabbra is kapható. Hőseinkre is ennek megfelelő megpróbáltatások várnak, és van egy pont, ahol azt gondoltam, hogy ez már sok, ennél már ne legyen rosszabb, de persze rosszabb lett, viszont izgalmasabb is. A történelmi aláfestés, a sorozatgyilkosságra épülő krimi szál, a politikai rendőrségen belüli rivalizálás thrillerbe hajló elemei és a menekülő pár kibontakozó szerelmi története akár külön-külön is kiadna egy filmet, és ugyan mindegyik messze van a teljességtől és a hibátlanságtól, így együtt ezért szép nagy csomagot adnak ki. Az ember ugyan időről időre felkapja a fejét néhány logikátlanságon és túl gyorsan elvarrt szál láttán, de a Tom Rob Smith regénye alapján készült film lendülete és vaskos, de ragadós hangulata bőven elég ahhoz, hogy lekössön, és van egy extra hozzávaló is. A 44. gyermek ugyanis egy rongyos orosz gúnyába bújt skandináv bűnfilm. 

Azok a skandinávok

A spanyolosan csengő Daniel Espinosa (Instant dohány) név valójában egy svéd rendezőt takar, és három jól ismert skandináv színész is fontos szerepet kapott benne, a svéd Noomi Rapace mellett a dán Nikolaj Lie Kaast és a svéd Fares Farest (Nyomtalanul, Fácángyilkosok) láthatjuk, sőt, a főhős legfőbb ellenfelét alakító Joel Kinnaman is Charles Joel Nordströmként látta meg a napvilágot Svédországban. A legaljasabb ösztönökből eredő bűn, az emberi lélek legmélyebb bugyraiban való vájkálás, az erős atmoszférateremtés és a sötétre festett főhősök mind a skandináv krimi kelléktárából lettek kikölcsönözve, amit nehéz megunni. Persze kellett ehhez még néhány keveset használt, de jól mutató nagy sztár, mint Gary Oldman és Vincent Cassel, kellett egy közepesen erős költségvetés, és kellett Tom Hardy is. Hardy elemi erővel rendelkező, ösztönös színész, aki ugyan nem különösen képzett, de rendkívüli kisugárzással rendelkezik, és szinte bármiben jó. Előző filmje, a Piszkos pénz volt a kivétel, ahol egy rosszul kitalált és megírt szereppel küszködött, de itt remekül érzi magát és úgy is játszik – ráadásul ő és Noomi Rapace a Piszkos pénz után újra egy párt alkotnak, de jobbat, hitelesebbet. Hardy-nak még az orosz kiejtés is jól áll, sőt, hasznára fordítja, elnyújtva, dallamosan és erősen hangsúlyozva használja az akcentust, nem esik ki belőle – mint többen a szereplőgárdából -, ami így valóban a karakter részévé és nem paródiájává válik, furcsa melankóliát, de erőt is adva annak.

Kinek ajánljuk?
- A magyar Tom Hardy fanclub tagjainak.
- Aki látni szeretné, milyen Tom Hardy és Gary Oldman immár negyedik közös filmje.
- Aki vevő a szovjet történelmi romantikára.

Kinek nem?
- Akik a szintén Hollywoodra hangszerelt Szibériai nevelést utálták.
- Akik egyformán rühellik az oroszokat és a skandinávokat.
- Akik Tom Hardy-t az új Mad Max filmre tartalékolják.

7/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu