„Ez az energiáról szól!” – beszámoló A Viszkis forgatásáról

  • Vízer Balázs / PORT.hu

Antal Nimród a viszkis rablóról szóló, tehát nem véletlenül A Viszkis néven futó filmjének vidámparki forgatásán tettünk látogatást, és megtudtuk, amit meg kell tudnunk a látványos, nagy költségvetésű produkcióról.

A napot majdnem elvitte az eső. A már nem funkcionáló Vidámpark bejáratához érve eleredt a zivatar, félő volt, hogy a használaton kívüli, de működőképes hullámvasúton tervezett jelenet is arra a sorsra jut, mint délelőtt a Hősök terén beütemezett andalgós rész. A filmben ezek a jelenetek arról szólnak, amikor Ambrus Attila, az azaz a Viszkis szíve szerelmét, Katát akarja elkápráztatni a frissen rabolt pénzből, itt szövődne a szerelem, szilárdulva a kapcsolat – vagy mégsem, de ez csak később derül ki. A hullámvasút indító állomása fedett, a felvételt előkészítik, az első körben a stáb tagjai mennek egy kört mindent leellenőrizni, az eső ugyanis csak ijesztegetett, egy pár perces zuhé után elállt.

Közben előkerül a két főszereplő, az Ambrust alakító, magas, nagyon fiatal Szalay Bence és a szerelmét játszó Móga Piroska, ők ülnek a szerelvény elejére, a rendezőasszisztens pedig eligazítja a statisztákat. A szemüvegeket el kell tenni – becsilloghatnak és leeshetnek, és persze tilos a kamerába nézni, ezt vagy tízszer elmondják. A kocsi elindul, a monitoron nézzük, milyen vidám Piroska és milyen fapofát vág Bence, ebből nyilván az derül ki, hogy Ambrus akkor sem lesz boldog, amikor megkapja azt, amire vágyott. Közben a hangtechnikus jelzi, nagyon halkan sikongatnak a statiszták, de nincs gond, mert a stáb hangját is felvették, az jól sikerült. A felvételbe ugyan kissé belátszanak a környékbeli hirdetések, modern autók és buszok, de ezeket majd kiretusálják.

Úgy tűnik, már az első kör is jól sikerült, de biztos, ami biztos, mennek még kettőt-hármat, amikre már Antal Nimród rendező is beül leghátulra, és folyamatosan spannolja, lelkesíti az utasokat és a stábot. Nagyjából ennyi is a munka, a legvégén mindenki mehet egy kört, aki eddig nem ülhetett fel, aztán elpakolnak. Antal nagyon lelkes, mindenkivel vidám, kedves, jelenléte meghatározó. Kérdésemre elmeséli, pályakezdőként több befutott, ismert rendezőt látott, akik nem csináltak mást, csak ültek a székükben, rezzenéstelen arccal nézték vissza a felvételeket, utasításokat adtak ki, de valahogy mégsem vettek részt a munkában, és ő már akkor megfogadta, ő nem lesz ilyen. Szerinte az a legfőbb dolga, hogy átadja az energiáit mindenkinek, hogy pörgesse a produkciót.

A kérdésre, hogy most, a magyar viszonylatban meglehetősen hosszú, hetven napos, százharminc helyszínt felölelő forgatás félidejében hogyan áll az energiaszintje, elismeri, most egy kicsit fáradt és hiányzik a családja, akik pár hétre ugyan meglátogatták, de már visszautaztak Amerikába. „Szerencsére itt van Szatmári Péter operatőr és Soltész Juci, a rendezőasszisztens, hogy kirángassanak belőle, és átadják a saját energiájukat, mert ez az energiáról szól” – mondja Antal. Az anyagiakkal szerencsére nem neki kell foglalkoznia, azt Hutlassa Tamás producer intézi  Antalt persze nyilván az is doppingolja, hogy végre újra saját könyvből dolgozhat, saját ötletek alapján – Amerikában csak rendezett, forgatókönyvet még nem írt -, és a bemutatott korban is otthon mozog, sőt, ezzel amolyan nosztalgiautazáson van. Minden stábtag szerint rendkívül felkészült, minden jelenetet precízen előkészít, storyboardozik, pontosan tudja, mikor mi következik. Igaz, pályakezdő főszereplőkkel kevés rendező merne rögtönzésekre hagyatkozni.

A rendkívül barátságos Szalay Bencét mindenki csak dicséri, állítólag ő és Antal nagyon egymásra találtak, szorgalmas és szerény – így aztán nehéz elképzelni, miként viselkedik kőkemény bűnözőként. Bence szerint viszont pont a legcsendesebb emberek tudnak a legagresszívebbek lenni. Ő a legfontosabb feladatának azt tekinti, hogy ne legyen „budapesti”, minden másban tökéletesen megbízik Antalban. Többször találkozott Ambrus Attilával, a rendező társaságában és kettesben is, számos tanácsot kapott tőle, legfőképpen a határozottságot illetően. Abban azonban ő és a rendező is egyetért, hogy nem akarják hősként ábrázolni a Viszkist, aki végső soron egy bűnöző volt, akármilyen családi háttere is volt, akármi is motiválta. Ahogy Antal fogalmazott, aki láthatólag sokszor megkapta már ezt a kérdést: „Nem adott a szegényeknek abból, amit rabolt, és akire a pisztolyát szegezte, az nem tudhatta, hogy élve megy-e haza.”. Kiderítettük, hogy Ambrus Attila, mint szereplő honoráriumot fog kapni, azt viszont bölcsen titokban tartották, hogy kit alakít, „konzultánsként” azonban nincs rajta a fizetési listán.

Bencével ellentétben, akinek a 70 napból 68-at a forgatáson kell töltenie, Móga Piroska csak 12-őt dolgozik, így szerencsénk van, hogy elkaphattuk. A mindig mosolygó színésznő valójában pocsékul érezte magát az első két körben a hullámvasúton, de belejött. Elárulja, hogy ugyan az ő karaktere, amit három különböző valós személyből gyúrtak össze, a cél, amiért a Viszkis küzd, ő kevéssé formálja magát a történetet. Annak viszont örült, hogy korabeli ruhákban lehet és akkori frizurát és sminket hordhat, mert mindenféle beöltözést imád. Rá már kevés munka vár, a stábra annál több. Még hátravan a bankrablások zöme – a filmben bemutatott nyolcból csak egyet vettek fel Nagykátán – és számos más akciójelenet, amikre összesen 15 napot szánnak. Ha minden jól megy, szeptemberben már kezdhetik az utómunkálatokat, decemberre mindennel végezhetnek is, de sok minden függ attól, ki lesz A Viszkis hazai forgalmazója és annak milyen tervei vannak.

Nekünk, újságíróknak különben egy kicsit később ért véget a forgatás, mint a stábnak, akik a rövid interjúk végén a várakozó kisbusszal gyorsan távoztak, de mire a felásott terepen keresztül kiértünk a kapuhoz, azt már leláncolták. Egy jól értesült focus puller szerint a szomszédos Állatkertben elszabadult egy zsiráf és áttévedt a Vidámpark területérre, azért a vesztegzár – de sehol nem láttuk az állatot, pedig elég feltűnő jelenség.

Fotók: Szabó Adrienn