Fel kell fogni, mit akar a sors

  • Bóka B. László / Népszava

A színészben a játék öröme győzi le a görcsöket

Kazimir Károly osztályában, 1988-ban végzett, majd a diplomájának átvétele után a Thália Színházhoz szerződött, amelyet akkor volt osztályfőnöke vezetett. Mindössze tíz hónapig maradt ott, utána vidékre szerződött. Csarnói Zsuzsát a szakma musicalszínésznőnek könyvelte el. Jelenleg szabadúszó, legtöbb idejét fiával tölti. Utolsó színházától nem éppen elegáns körülmények között kellett megválnia.


- Milyen volt Kazimir Károly tanárnak?

- Hálásnak kell lennem neki. Kicsit magunkra voltunk hagyva, de így megtanultunk önállóan dolgozni. Voltak olyan alapmondatai, amelyeket azóta sem hallottam a pályámon. Vele kapcsolatban tapasztaltam először, hogy egyáltalán nem mindegy, kinek az osztályában végez az ember. Bennünket mindig előítélet fogadott. Tudom, láttam mit jelent egy elfogadottabb, jobban a figyelem központjában álló osztályfőnök csoportjában végezni. Az tökéletesen egyenes utat jelent, amit persze később el lehet rontani.

- Szándékosan ment vidékre?

- Oda akartam menni. Azért mentem le, mert tudtam, hogy sokfélét tudok majd játszani. Egyik este a Makrancos Kata, másik este a My Fair Lady, harmadik este a Sirály ment. És a dolgok nem zárták ki egymást, és nem is lehetett az embert beskatulyázni. Voltam Miskolcon, Szegeden, míg egy este Spiró György véletlenül meglátott, és Szolnokra szerződtetett. Ezt a József Attila Színház követte, ahol négy évig voltam tag.

- A szakma szerint ön musical színésznő.

- Vidéken nem tettek különbséget a színészek között. Nincs ilyen színész meg olyan színész, csak színész van. A Chicagóban van hat énekszám, a darab háromnegyede aztán próza. Akkor döntse el, én most milyen színésznő vagyok? Az embernek bele kell törődnie, hogy belekerül a mókuskerékbe, amiből képtelenség kiszállni.

- Honnét jött a szerelem a zenés műfaj iránt?

- Balettintézetben végeztem, ott a tanáraim állandóan azt mondták, hogy meg kellene próbálnom a színművészetit. Egyáltalán nem akartam színész lenni, balerinának készültem. Gátlásos ember vagyok, de ezzel sok színész van így. Nem szeretek szerepelni, játszani szeretek. A játék öröme győzi le bennem a görcsöket. Kun Zsuzsa azt mondta, nem emlékszik, hogyan táncoltam, csak arra, hogy fantasztikusan adtam elő. Az is igaz, én sem szerettem annyira táncolni, nem volt bennem elhivatottság. Ruszt József, aki tanított is, azt mondta, szerinte színésznek kellene lennem. Végül második nekifutásra vettek fel a főiskolára.

- És mit csinál most?

- Egy rettenetes év után megváltam a József Attila Színháztól. Furcsa állapotban vagyok, de egyben kiegyensúlyozott is, örülök, hogy végre megszabadultam egy rettenetes helyzettől. Az igazgatóm mélységesen igazságtalanul és méltánytalanul bánt velem.

- Négy évet töltött ott, úgy tűnt, megtalálta a helyét.

- Tavaly a Chicago és a Három testőr után folyton dicsért, elégedett volt a munkámmal. Osszel egy rendező felkért egy jelentős prózai szerepre, később közölte, hogy az igazgató nem adott ki számára. Odamentem Léner Péterhez, mivel tudtam, hogy az az első produkció, amire felkértek. Megkérdeztem, benne vagyok-e, azt felelte, kérdezzem meg a rendezőt. De én az igazgatómat kérdezem, mivel a rendező nekem már szólt. Erre azt felelte, ne bízzak meg senkiben. Vezetőként megtehette volna, hogy megmondja egyenesen, nem engedi, hogy játszszam a darabban, hiszen felette már nem áll senki, de nem tette. Attól kezdve valóban nem kaptam szerepet. Közalkalmazott lettem, hogy legyen valami pénzem. Ezt megtudta, és azt találta mondani, hogyan lehetséges, hogy anyagi problémáim vannak és egy ilyen sokoldalú művész számára nincs egy színház, ahol méltó szerepeket játszhatna. Ez őt nagyon bántja. Mondta a saját igazgatóm a saját színházamban. Akkor döntöttem úgy, hogy elég volt. Később még szerepet adott volna egy olyan a darabban, amelyben kamaszlányt kellett volna alakítanom egy nem túl jó szerepben. Visszaadtam. Elhatároztam, nem akarok többé bután élni. Ennél értékesebb a saját életem, a családom boldogsága. Felmondtam. Nem vagyok az a színész, aki otthon haldoklik, ha nem kapott szerepet. Szeretek itthon lenni, nagyszerűen le tudom magamat foglalni. Amikor nagyon összeborulnak a dolgok, nem szoktam elkezdeni kapkodni. Ilyenkor csendben le kell ülni, és befelé figyelni, felfogni, mit akar velünk a sorsunk. Szerep nélkül is színész vagyok, ezt már nem lehet elvenni tőlem.