Férfiak, nők, egyre megy

Vígszínházi közönségnek Brechtet és Zsótért adni merész vállalkozás, ez már korábban is kiderült. A színház vezetői most mégis úgy döntöttek, a rendezőt kérik meg, vigye színre náluk A kaukázusi krétakört. Az eredmény jól kiszámíthatóan zsótéros lett, amit még mindig nem könnyen nyel le a Víget látogató nézőközönség. Nem is csoda, hiszen valóban kilógnak az effajta rétegszínházi, intellektuális előadások a színház szokásos műsorpolitikájából.

A díszlet egy multiplex mozi nézőterét idézi, annak is legfuturisztikusabban csupasz fajtáját zöld és narancsszínű ülésekkel, kék fallal és fehér, szpotlámpákkal tarkított mennyezettel. A perspektíva mintha rajzolva lenne. A színpad szájának négy sarkából induló falak meredek szögben tartanak egy középpont felé, de mielőtt elérnék azt, beletorkollnak a mozinézőtér hátsó falába.

A színészek a székekben ücsörögve vagy a zsöllyesorok között mászkálva mondják el szövegüket. Bár mozgási és játéklehetőségük itt sokkal több, mint amennyit a rendező egy előző munkájában - a Radnóti Színház Medea című előadásában - hagyott színészeinek, ahol végig mozdulatlanul, egy-egy széken ülve kellett játszaniuk, most is nagyon nehéz a feladat: a műtől tökéletesen idegen környezetben kell átélni, előadni Gruse, illetve Acdak történetét.

A brechti elidegenítő effektusok szelleméhez híven, illetve attól inspirálva itt is rengeteg a dal, mi több, a kerettörténetet operai formában a két szélső széksort betöltő gyermekkórus adja elő, meséli el énekelve. Milyen szép, hogy egy olyan darabban, ahol az egyik fő mozgatórugó egy gyermek szeretete, a színpadon szinte állandóan jelen van mintegy harminc gyerek. És mennyire izgalmas, hogy a rendező a krétakör megrajzolása helyett őket állítja körbe a sorsdöntő próbánál, a kicsik élő fala alkotja a kört, amiből Gruse nem tudja kiszakítani a gyermeket, akit oly sok áldozat árán nevelt.

Ha nehéz átélni, elképzelni, fölépíteni egy a szeretetről és az igazságról szóló történetet a multiplex mozi terében, még nehezebb azonosulnunk a szereplőkkel. A Grusét alakító Básti Juli nem fiatal már, figurája kemény, karcos, éppen nem az anyai ösztöneire, érzelmeire hagyatkozó, jó értelemben vett ösztönlényt hozza. A másik, vérszerinti anyát, Natalja Abasvilit Harkányi Endre személyesíti meg. Idős férfi egy anyát. És mégis. Mennyire egyszerűen kifejezhető a gondatlan anya, a kapzsi, önző nő figurája a gesztusok nyelvén. Ilyen egyszerű gesztusjeleket használ Harkányi mind Natalja Abasvili, mind a többi általa játszott női szereplő megformálása közben, s ezek a női figurák hitelesek.

Mintha tükröt állítana nők és férfiak közé a rendező, ugyanezt a kétneműséget találjuk a férfi szerepek terén is. Hegedűs D. Géza alakítja az ellenszenves férfiakat a darabban. Ő Abasvili kormányzó, akit lefejeznek és Gruse papíron szerzett férje, aki számára a nő nem más, mint egyfajta szolgáló, szolgáltató személyzet. S az állítólagos rossz embert, a megvesztegethető, iszákos, a zűrzavaros helyzetben csak valami véletlen folytán bíróvá lett Acdakot Börcsök Enikő alakítja. Egy nőnek kell megbirkóznia a nyers, faragatlan, a jogot sajátosan, de valahogy mégis a szegényeknek kedvező módon értelmező bíró ellentmondásos figurájával. Börcsök Enikő játéka nagyon szép. Talán mindegy volna, hogy a bíró férfi-e vagy nő egy elvontabb, elméleti síkon, de a gyakorlatban a néző mégsem egy nemtelen bírót, hanem éppenhogy egy ízig-vérig férfit lát a színésznő alakításában.

Nem azért hiteles nőként Harkányi Endre, mert nőies alkat volna, s ugyanígy nem férfias alkat Börcsök Enikő. Alakításuk valódisága az általuk használt tiszta gesztusjelekben rejlik.

A jelhasználat tisztasága jellemzi az egész darabot. Ha az előadás jeleit erősen koncentrálva, mindvégig szellemi erőfeszítéseket téve követik a nézők, akkor minden elidegenítő effektus ellenére is kibontakozik a történet, megszületik a fejekben a mű. S nem számít, hogy férfiak vagy nők játszanak nőket vagy férfiakat, sem hogy széksorokat látunk Grúzia tájai helyett, csak az, hogy volt egyszer egy nő, aki sajátjaként szeretett egy gyermeket, és volt egyszer egy bíró, aki a szegények igazságát védte.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu