Frankenstein 1994-ből

Bizonyos jelekből ítélve Kenneth Branagh színész-rendező arra tette fel az életét, hogy közel hozza a nézőhöz a klasszikus irodalom és mozitörténet bizonyos mítoszait. A sápadt-iskolás adaptációk sora után dicséretes igyekezettel lehel életet a régi szövegekbe, igyekszik maivá alakítani a jellemeket és a helyzeteket, s bár populáris eszközei néha rikítóak, s szeret belefeledkezni a részletekbe, minden eklekticizmusa ellenére új színt és eredeti látásmódot hozott a film világába.

Az V. Henrik és a Sok hűhó semmiért alapján többen új Laurence Oliviert véltek felfedezni Branaghban, de ez egyelőre inkább előlegezett, mintsem megszolgált bizalom. Az 1994-es Frankenstein mintha azt igazolná: az ambiciózus művész tudatosan a nagy Larry örökébe kíván lépni. (Köztudomású, hogy a Hamlet és a III. Henrik zseniális újjáteremtője otthon érezte magát a vérfagyasztó mesék birodalmában.) A koncepció nem éppen szokványos: "Végső soron a Frankenstein a férfiak arroganciájáról szól. A férfiak el tudják hordani a hegyeket és elrepülnek a Holdba, de gyereket szülni, azt nem tudnak. Biológiai életet csak a nők képesek adni. Dr. Frankenstein megszállott vágya, hogy életet teremtsen, nem más, mint a határtalan férfiúi arrogancia, hiszen nem képes elfogadni ezt a természet adta parancsot." Továbbá: " ...döntése, hogy életet teremt, valójában a mai kutatások morális dilemmája... Dr. Frankenstein alakjában megmutatkozik annak a tudósnak a megszállottsága is, aki zseniális, de minden belátás nélkül tör célja felé. Éppen ez teszi olyan veszélyessé. Nem őrült, hanem a tettek gátlástalan embere, ezért Frankenstein sokban olyan, mint Hitler: karizmatikus megszállott, tele sötét energiákkal, és bármikor kész hullákon átgázolni." (Az interjú a Cinema című lapban látott napvilágot.)

Ez a káprázatos kiállítású Frankenstein-vízió mindazt felvonultatja, amire a korszerű technika képes: iszonyatos effektusokat, horrorrémségeket, sokvödörnyi vért, félelmetes maszkokat, csodagépezeteket, igazi valóságot imitáló díszletmonstrumokat. Az attrakciók azonban ­ s ez a fő kifogásunk a maga műfajában korrekt, ám éppen külsőségei miatt meglehetősen üres vállalkozással szemben ­ elterelik a figyelmet arról a belső drámáról, amelyet pedig Branagh szintén meg akart jeleníteni. A szerelmi konfliktus eléggé vértelen, s a Kreatura "fejlődésrajza" az átélhetően érzelmes pillanatokat követően komikumba fullad.

A vászon reped a dinamikától ­ feltehetően ez volt a szerzők törekvése ­, viszont a lila filozófia hatástalanítja a látványosságot. A mértéktartás nem igazán erénye a Branagh-csapatnak, s itt-ott a giccses ízléstelenség elemei is fölsejlenek. Ami igazán hatásos: a borzongató különszámok, néhány ügyes trükk, s főleg Robert De Niro ­ ő a Szörny ­ emlékezetes játéka. Az angol rendező ízig-vérig amerikai produktuma modern ugyan, azt azonban az új moziüstökösnek nem sikerült elhitetnie, hogy leküzdhetetlen belső kényszerből és fontos gondolati mondanivaló kedvéért kellett vászonra álmodnia Mary Shelley regényét.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu