Globális zombiterror

A film, amit már előre eltemettek, aztán mégis feltámadt. Valahogy úgy, mint a zombik. Annyi rossz hír jött átírásról, újraforgatásról, a korhatár-mizéria miatti vértelenségről, a Budapesten forgatott jelenetek kihagyásáról meg pletykák az alkotók közti vitákról, hogy szinte éreztük a hullaszagot. Később jöttek a trailerek a rajzó zombitömegekkel – na, akkor meg már kifejezetten férgesnek tűnt a dolog. Aztán most itt van – és mindezek ellenére működik.

Max Brooks nagy sikerű regényét nyilván nem lehetett megfilmesíteni egy az egyben, hiszen a könyv rengeteg rövidke interjúból van összerakva, sok tucatnyi szereplője van, a világ minden részéről és kultúrájából, mindegyikre csak néhány oldal jut. Egy filmbe pedig mindenképp kell egy főszereplő, hogy azonosulni lehessen vele. Úgyhogy azt a kompromisszumos megoldást választották, hogy a főszereplő keresztül-kasul ugrál a világban, és mindenhol meghallgat egy történetet, vagy vele történik valami sztori, ami ismerős lehet a könyvből. És bár ez így tök életszerűtlen meg logikátlan, valahogy alig-alig zavaró.

A lényeg úgyis az, hogy azon borzongjunk, milyen a globális zombitámadás.

A zombifilmek nem szoktak egy egész bolygón játszódni – általában inkább egy kisebb csoport túlélését, küzdelmét mutatják be. Hát, most azt látjuk, ami az egész világon történik, azt, hogy nincs remény, sem a tankok, sem a falak, sem a helikopterek, sem a kötelező foghúzás, de még az atombomba sem elég ahhoz, hogy megállítsa a harapással terjedő járványt. Minden nemzet mással próbálkozik, és vérfagyasztó látni, hogy minden módszer kudarcot vall, mindenhol vesztésre áll az emberiség. A könyvből lehet tudni, hogy főleg azért, mert senki nem veszi komolyan, mert a kormányok az utolsó utáni pillanatig nem hiszik el, amikor pedig mégis, akkor is eltitkolják a népek elől, mert féltik a hatalmukat. Ez a filmben ilyen konkrétan nincs benne – de azért annyi társadalomkritikát, ami egy nyári blockbusterbe belefér, ki lehet mutatni belőle.

A blockbuster kategória miatt viszont vért gyakorlatilag nem látunk – ami meglehetősen meglepő egy zombifilmtől. Mégis, az élőhalott-invázió olyan félelmetes és lenyűgöző látvány, olyan intenzív, pörgős jeleneteket kapunk sorban egymás után, hogy nem enged ki a markából a Z világháború egy pillanatra sem. Ráadásul az ENSZ-alkalmazott Brad Pitt és családja iránt is profin felkelti a film a rokonszenvet – igaz, a mellékszereplők már felejthetőbbek, de azért velük sincs különösebb gond. A tenyerünk most úgysem egyes emberekért izzad – az egész Homo sapiens fajért izgulunk.

Valami homályos okból hősünk az egyetlen, akinek esélye van megállítani az apokalipszist – ez ugyan elég gagyi húzás, de ez nem zavarja a totális zombitámadásba belefeledkezett nézőt. Az sem, hogy ez a fél világot átívelő küldetéssorozat, aminek során csak azért utazik Koreába, hogy ott megtudja, hogy Izraelbe kell mennie, onnan meg ki tudja hová, még valami roadmovie motivációjának is gyengécske lenne. Még az olyan technikai lehetetlenségek sem kiakasztóak, hogy hogy a francba képes egy anyahajóról felszálló teherszállító tankolás nélkül átrepülni a fél bolygót – hiszen már az alapul szolgáló könyvben is simán elnézte az ember, hogy például az űrállomáson szolgálatot teljesítők történetét mesélve borzasztó tájékozatlanságot árul el a szerző.

De a zombik azok zombik – szeretünk rettegni tőlük. Hát most retteghetünk, annak ellenére, hogy ezek azért nem a klasszikus csoszogó-foszló élőholtak. De nem is szakadnak annyira el a sztereotípiáktól, mint azt a trailer alapján várnánk: egyszerűen arról van szó, hogy ezek a zék annyira éheznek a finom friss agyvelőre, annyira bele akarják mélyeszteni a fogukat az áldozatukba, hogy ezért testük minden erejét megfeszítve képesek küzdeni meg rohanni. És mivel a saját testük épségéért való aggodalom, fájdalom, izomláz meg egyéb halandó gyengeségek nem lassítják őket – bizony meglehetősen vadul, félelmetesen gyorsan képesek törni a cél, vagyis a friss hús irányába. Mindez megtetézve azzal, hogy láthatólag a világ legnagyobb része fertőzött, tehát a 7 milliárdos emberiséget véve alapul jópár milliárdan vannak – hát bizony, elég félelmetes.

Ez a lényege a filmnek, és ezt valóban baromi jól érzékelteti is. Annyira, hogy elnézzük, hogy a sztori éppen csak közepes, hogy vannak logikátlanságok, hogy Brad Pitt ugyanolyan, mint amilyen már ezer más filmben is volt.

Amin még sokan kiakadhatnak, az a bizonyos "gyenge pont" megtalálása. Hát… kellett bele ilyen. De tegyük hozzá, a könyvben is megvan a zombik gyenge pontja (a megfagyásra gondolok) – és végülis elég szórakoztató és izgalmas a film ahhoz, hogy elnézzük neki, milyen sokszor látott fordulatokkal és eszközökkel éri el bennünk ezt a hatást.

Értékelés: 7/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu