Érdemes lenne egy alapos szexuálpszichológiai elemzésen átfuttatni a mesék gonosz királynőit, hiszen ők a fantáziabirodalom MILF-jei, karrierjük csúcsára ért asszonyok, akik másra sem vágynak, mint egy kis elismerésre.
A héten került a mozikba A Vadász és a Jégkirálynő, ahol két nagyhatalmú gonosz asszony is szerepel, Freya, a Jégkirálynő Emily Blunt alakításában, és az első részből visszatérő, feltámadt Ravenna királynő, akit Charlize Theron játszik.
Ravenna: Charlize Theron (Hófehér és a vadász)
A Vadász és a Jégkirálynő 2012-es előzménye azon ritka esetek egyike, ahol az eredeti film gyengébb, mint a folytatás, hiszen a Hófehérke sztori Kristen Stewart verziója másodosztályú, több ponton koppintásszagú mese-fantasy film volt. Mesének túl felnőttes, fantasy-nak vagy kalandfilmnek túl gyermeteg, és a főszereplők úgy lébecoltak benne, mintha véletlen írták volna alá a szerződést, amiből már nem tudnak kilépni, kivéve Charlize Theront, akinek alakját Bárthory Erzsébetről mintázták, de néhány Madonna videóklip is bejátszott, és aki már korábban kijelentette, hogy ez lesz az ő „ribanc évtizede” – és a Mad Max – A harag útját még el sem kezdte forgatni. Szép, kőkemény és megingás nélkül gonosz, és elkötelezettségét is mutatja, hogy egy alkalommal úgy üvöltött, hogy megsérült a hasizma – holt komolyan! 
Demóna: Angelina Jolie (Demóna)
Bár az alapokat Charles Perrault eredeti meséje adja, a film valójában az 1959-es Walt Disney rajzfilm újragondolása a negatív főhős, Demóna szemszögéből, az illetőt pedig Angelina Jolie alakítja, aki nem csak korunk egyik legkeresettebb színésznője és szexszimbóluma, hanem a film egyik executive producere is volt. Az eredmény: egy olyan film, ami minden szempontból Jolie karakterét fényezi, de furcsa módon ez kicsit vagy egyáltalán nem zavaró, a mosolya pedig zseniális, és nem véletlen, hogy ez lett a színésznő legtöbbet hozó filmje, és a 2014-es 4. legjövedelmezőbb produkciója. És ami a királynőt illeti, kiderül, hogy nem is gonosz, csak dühös, mert az árulta el, akit a legjobban szeretett, és a Csipkerózsikára haragjában vetett átkot is a legszívesebben visszavonná, de sajnos nem teheti....
Narissa királynő: Susan Sarandon (Bűbáj)
Susan Sarandon ezúttal nem kevesebb, mint öt szerepet játszik el, a gonosz Narissa királynő rajzfilmes és élő verzióját, illetve az öreg, fogatlan banya rajzolt és hús-vér változatát, és még egy hatalmas kék sárkányt is, bár az utóbbiban nyilván nem volt túl sok munkája. A Bűbáj a Disney egyik legfurcsább és egyben leghelyesebb produkciója, amely meglepő öniróniát mutat, amikor képes saját korábbi sikereinek rovására élcelődni, mesefiguráit pedig bájosan bugyuta karakterekként bemutatni, akik a való világban elég furcsán néznek ki. Mert ez történik, a banya/királynő riválisát, a szép Giselle-t (Amy Adams) New Yorkba száműzi, majd rajzfilmfigurából élővé válva maga is utánaered, hogy végleg elintézze. Ehhez persze sok gonoszság kell, és Sarandon, aki emlékeink szerint sosem játszott negatív hőst, lubickol a szerepben, és helyenként egész jól is néz ki – banyának viszont iszonyú ronda.
Clementianna királynő: Julia Roberts (Tükröm, tükröm)
Na, erre mindenki felkapja a fejét, hogy mindenki kedvenc Julia Robertse negatív hőst alakítson? Pedig alig pár éve tökéletesen hozta azt a kíméletlen milliomosnőt a Charlie Wilson háborújában Tom Hanks oldalán, aki mindent elér, amit akar, és nem törődik a következményekkel. Itt sajnos nem volt olyan céltudatos Clementianna királynő szerepében, aki az özvegyen maradt királyt elcsábítva, majd tőle megszabadulva ül a trónra, és hóbortjai miatt halálra adóztatja a királyságot, de persze ott van Hófehérke is. Clementianna varázstükre tanácsa ellenére is sötét mágiát használ, így bolondítja magába például a Hófehérkébe szerelmes herceget, csakhogy véletlenül kiskutya szeretetet vet be. Na, ilyen humora van Tarsem Singh filmjének, ami egy kicsit sötétebb hangvétellel akár jó is lehetett volna, Julia is többet tehetett volna oda magából, mert tud ő gonosz lenni!
I. avagy Egetverő Arrogancia: Béres Ilona (Hófehér)
Nekünk is van gonosz királynőnk, szintén a Hófehérke történet gaz mostohája, de jókora csavarral. Nepp József fanyar humorú, zseniális rajzfilmjében – amihez a dramaturg Romhányi József is sokat tett hozzá – mindenki hibbant. Hősnőnk, a nagydarab, trampli albínó Hófehér elvileg királyi sarj, Utolsó, avagy Oroszlánszagú Leó és Lady Konstans Fridzsider gyermeke – valójában az udvari kuruzsló készítette -, az enervált Fridzsidert pedig megmérgezi udvarhölgye, a szépséges Arrogancia, aki a trónt is megörökli, mint I. avagy Egetverő Arrogancia. A szépségét plasztikai műtétekkel fenntartó királynőhöz fordulnak később a törpék, akiknek elegük van az otthonukat szépítő/romboló Hófehérből. Béres Ilona mély, selymes hangja tökéletes választás volt ehhez a kacér, fenyegető, de az egész filmhez illően mégis röhejes figurához. 
Vörös Királynő: Helena Bonham Carter - (Alice Csodaországban)
Azt persze merész túlzás lenne állítanunk, hogy a Helena Bonham Carter által életre keltett Vörös Királynő szexi lenne, hiszen akkora a feje, mint egy érett sütőtök – konkrétan az eredeti méret háromszorosára nagyították digitálisan -, és a vonásai is furcsák, és akkor még udvariasak voltunk. A mániája a lenyakazás, és a szolgálatában vagy egy szörnyű sárkánygyík meg a Bromboló. Helena Bonham Carter azonban érett nőként is vonzó, fiatalként pedig gyönyörű volt, és minden digitális torzítás ellenére ez átsüt a szerepen – nyilván nem véletlenül, hiszen a film rendezője Tim Burton, aki akkor még a színésznő elválaszthatatlannak tűnő férje volt. Aztán mégis szétmentek, és az Alice Tükörországbant már nem Burton rendezi, Bonham Carter azonban, aki egy interjúban azt állította, hogy alakítását legkisebb gyerekéről, Nellről mintázta, visszatér. 
