Gülüszem magyar módra - Egon és Dönci, avagy a 3D mozifilm kritikus szemmel

Végre már nekünk is van szent tehenünk. A 3D ugyanis az elmúlt évek legnagyobb hatású animációs technikája, fölbuzdulva persze Shrekék és mások sikerein. Csak amíg odaát milliódolláros szuperprodukciók születnek mainstream módon, médiával, marketinggel, sztárokkal, addig Egonnak csak egy macskája van, a stábnak pedig néhány számítógépe. Lehet-e így betörni a nagyok közé?

Az ötödik alkalommal megrendezett - most már Anilogue-ra keresztelt - Anifest első vetítése a fent nevezett film volt, meglehetősen gyér nézettséggel. Az Uránia dísztermét mintegy tizedéig megtöltő publikum lehetett tanúja, hogy Egon és Dönci - a világűrt látni akaró gülüszem és kövér macskájának - története valahol egy egri garázsban kezdődhetett. A stáb ugyanis nem nagy, animátorok, rendezők, zeneszerző együtt teszi ki a tizenkettőt. A film azonban mégsem azt az amatőr érzést kelti, mint gondolnánk.

Illetve csak amikor kell. A kis csapat ugyanis eleve lazább hozzáálást, könnyedebb rajzokat és előadásmódot sejtet. Valóban így is történt, hiszen a két - illetve később három - szereplő mozdulatai kimondottan jól sikerültek. No persze, kell is hozzá, ha az ember a geg műfaját választja. Sete-suta mozdulatok, szigorú pontossággal.

Hiányában vagyunk viszont - mily szerencse - a megszokott rajzfilmes kliséknek. Nincs jó és gonosz harca, nincs a film végén szokásos táncos-énekes szörnyszülött. Van viszont egy-két jelenet, ami van olyan jó, mint elődeié, mármint amit az élethű voltát illeti. A film azonban nem áll meg itt. A történet főhősei tulajdonképpen egy másik galaxisról érkeznek a földre, ahol mást nem találnak, csak elsivatagosodott Európát. Itt, a film közepén - valahol a tikkasztó sivatagban - mutatta be a Föld egyetlen túlélője, a bárpultos cimbora a "10 years later" nevű programot, amely fotómontázsból állt, saját szerzeményű zenére. szennyező gyárakkal, olajban úszó tengerekkel és miegymással, a földről, amelyet csak kölcsönbe kaptunk. Az alkotás vitathatatlanul központi, legfontosabb része. Sőt, a stáblistán is kis versike fut, jól beleillesztve az alapgondolatba: "az égbolt nem zokni - nem lehet bestoppolni / sok profit - sok szennyezés / sok szegény - sok szenvedés / a csóró fasiszta? - a gazdag demokrata! / lángoló olajkutak - eltűnt fajok / kábítószer - AIDS? / kis komám - lépjünk olajra / megpattanni - na tipli!" (részlet)

Vagyis összefoglalóan itt az ideje, hogy üdvözöljük az első egészestés magyar 3D animációt. Noha én technikai dolgokról nem merek nyilatkozni, sőt, néha úgy éreztem, tenger beteg leszek a sok izgalmas, kipróbálásra alkalmas forgástól. Vagyis néha sokat játszottak el az alkotók ezzel a csodával. Talán egyszer elérjük a kellő arányt. Addig is örülködünk, és csodálkozunk, hogyhogy nem tett eddig semmit egyetlen stúdió sem 3D ügyben.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu