Ha ölni kell – "kicsit" másképp

A texasi kisváros jószívű temetkezési ügynöke összebarátkozik a magányos, de elviselhetetlenül zsémbes – és gazdag – özvegyasszonnyal. Az idős nő pénzén utazgatnak, élvezik az élet örömeit. A szipirtyó egyre inkább kisajátítja magának a férfit, aki elkeseredésében agyonlövi. A helyiek megbocsátanának a közkedvelt temetősnek, az elszánt ügyész azonban a rácsok mögött akarja tudni. Igaz történet alapján.

Az élet írta

Emlékezetes Joel Schumacher Ha ölni kell című, John Grisham-regényadaptációs bírósági drámájának nagyjelenete, amikor a Matthew McConaughey alakította ügyvéd-főhős megható és rafinált csavarra épülő perbeszédet mond. Richard Linklater rendező-forgatókönyvíró Börni, az eszelős temetős című filmje annyiban mutat azonosságot vele, hogy a film harmada hasonlóképpen bíróságon játszódik, szintén az amerikai délen járunk – ezúttal Texasban –, és (epizód-) szerepel benne McConaughey is, ám ezúttal a jog másik oldalán, mint vádló.

A film egy valóban megtörtént bűnesetet dolgoz fel: 1996 novemberében a texasi Carthage városában egy temetési vállalkozás minta-munkaereje, a középkorú Bernhardt "Bernie" Tiede agyonlőtte jó barátját és pártfogóját, a 81 éves Marjorie "Marge" Nugentet, majd a tetemét nyolc hónapon át rejtegette az asszony házában egy mélyhűtő-szekrényben. Ezen idő alatt a dúsgazdag özvegy vagyonából mintegy hárommillió dollárt adományozott mindenféle nemes célra, adott szinte bárkinek, aki segítségégért fordult hozzá, vagy úgy látta, hogy megérdemli, jobbra forduljon a sorsa. Tettéért életfogytiglani börtönt kapott. Nem igazán palástolta vétkességét, miután előkerült a holtest, részletes beismerő vallomást tett a rendőrségen. Az ügy különössége abban rejlett, hogy a milliomos vénasszonyt rossz természete miatt az egész város rendkívüli módon és egyöntetűen utálta – életében még az egyik unokája is beperelte –, Bernie-t azonban imádták, jó embernek tartották, a gyilkosságot – amit az elviselhetetlen Marge miatt még jogosnak is gondolták – egy pillanatnyi elmezavarnak, bocsánatos bűnnek ítélték. Olyannyira, hogy félő volt, a helyi esküdtek fel fogják menteni a férfit, ezért más településen kellett lefolytatni az eljárást. Hiszen a gyilkosság, végül is gyilkosság, a törvény – és a jó erkölcs – bünteti.

[img id=435071 instance=1 align=left img]Délvidéki körkép

Linklater és scriptírásban a társa, a texasi vidékeken otthonos (The Almost Perfect Bank Robbery, Suburban Madness) Skip Hollandsworth a Texas Monthly folyóirat egykorú cikke alapján a tizenöt évvel korábbi cselekményeket (a film tavaly készült) nagy hűséggel igyekeztek követni. A pontosságot alátámasztják az ál-dokumentumfilmes kisinterjúk, amik során Carthage polgárai elmondják, milyen embernek ismerik Bernie-t és Marge-ot; mi a véleményük a kapcsolatukról, a gyilkosságról és az érte járó büntetésről. Megszólal Bernie főnöke, beszélnek a rokonok és a szomszédok, elmondja álláspontját a kerületi ügyész, Danny Buck Davidson (McConaughey). Szót kap az egész kisváros. Tulajdonképpen ez a film lényege, ahogy a főszereplő – és áldozata – karaktere mellett kirajzolódik a texasi kisemberek portréja, az egyszerű, de egyszerűségükben színes, érdekes képük. A rendező beleérző iróniával sorakoztatja fel a texasi kisvárosi polgárokat. A meggyilkolt gazdagasszony gyanakodó, a gyilkosságot végül leleplező házi brókerétől (Richard Robichaux) kezdve, a fösvény és házsártos nagyitól érthetően elhidegült (és pereskedő) unokán át (Merrilee McCommas) az oly jellemző fizimiskájú kisvárosi lakókig és esküdtekig. Empatikus mosolyt, semmint harsány nevetést keltenek nyilatkozataik, olykor az öngúnytól sem mentesek, mint amikor a helyi kifőzde törzsvendége (Brady Coleman) – karikaturista térképábráktól kísérve – elmagyarázza a kamerának Texas állam régióit, azon belül Carthage elhelyezkedését.

A játékfilmes vonulatból pedig az tűnik elő, hogy a városkában olyan népszerű, kedves és humánus temetkezési szakember, Bernie (Jack Black) és a zsarnokoskodó Marge (Shirley MacLaine) sajátos (a testiséget mellőző) baráti viszonya miképpen épült fel, majd fajult el. Mindez remek lehetőséget teremt (elsősorban) Blacknek és az Oscar-díjas MacLaine-nek, hogy összetett játékot nyújtsanak. Mellékfigurájában, a cowboykalapos, western csizmás, a "tartüfföt" "tartuffénak" ejtő, rámenős, egyszerű, de semmiképpen sem ostoba ügyész alakjában McConaughey plasztikus bizonyítékát adja, hogy egy jó testű szépfiúnál több tehetség lakozik benne, az utóbbi két év jól választott szerepeihez (Gyilkos Joe, Az igazság ára, Magic Mike) csatlakozik ez a filmje is.

Nem fügét mutat, hanem kemény diót takar

A Bernie, az eszelős temetős minimális rokonságot mutat az olyan fekete humorral átitatott groteszk "temetős" vígjátékokkal, mint a Frank Oz forgatta Halálos temetés, szellemiségében sokkal inkább hasonlít Nick Gomez rendező Dögölj meg, drága Mona! kisvárosi arcképtárlatához. Utóbbiban szintúgy egy közutált asszonyság halála miatt zajlott nyomozás; Yugo kisautóval "robogott" a település minden lakója, és hülye frizurát hordott, itt is egy elviselhetetlenül zsémbes hölgy az áldozat, a tettes egy jóravaló férfiú, bár ezúttal nem a hajak, hanem a fogak rosszak, és a kobakokat (amik gyakorta nem túl művelt, de józan paraszti agyakat rejtenek) délvidéki kalpagok fedik. Az ízlés errefelé ilyen, még ha a kívülállónak ficamosnak is tűnik, de a helyi közösség összetartó ereje biztonságot és élhetőséget nyújt az ittenieknek, nem csoda, ha értékítéletüket alaposan próbára teszi a főhős tette. Hiszen Bernie szakmája értő művelője, igazán és őszintén vágyik arra, hogy mindenki számára a lehető legjobb búcsút szolgáltassa, főleg a hívő özvegyasszonyok körében kedvelik, mert figyelmes, tisztelettudó és szeretetteljes. Nem valami aljas számításból és pénzvágyból, nem "megjátszásiból", hanem mert egyszerűen ez lénye lényege.

Linklater (Mielőtt felkel a Nap és Mielőtt lemegy a Nap, A Newton fiúk, Visszajátszás, Az élet nyomában, Rocksuli, Megetetett társadalom, Kamera által homályosan) árnyalt, finom humorral itatja át a kisvárosi "bűn és bűnhődés"-filmjét, bár teljességgel hétköznapi környezetben kutakodik, figurái – különösen a főhőse – magukon viselik a különösség jegyét. A Börni, az eszelős temetős korántsem könnyed, abszurd viccelődés, legbelül súlyos morális tartalmakat takar. Ne riasszon és tévesszen meg senkit a kényszeredett magyarcím-adás, a film finomhéjú déligyümölcsnek ígérkezik, de belül kemény dió. Jó szórakozás annak, aki gondolkodni is akar. (És érdemes megvárni a stáblistát.)

Kinek ajánljuk?
- A "szokásosnál" rétegzettebb Jack Black-alakításra kíváncsiaknak.
- Finom humorú, elgondolkodtató vígjátékok kedvelőinek.
- Akik szeretik nézni az átlagemberek nem szokványos történeteit.

Kinek nem?
- Morbidan viccelődő, szénfeketén poénos, pszichopata vígjátékra vágyóknak.
- Aki semmilyen formában nem tudja elviselni Jack Blacket.
- Özvegyasszonyoknak.

7/10

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu