Háborús játékok

Ahányszor csak Amerika hadba küldi jobb sorsra érdemes önkénteseit, Hollywoodnak mindannyiszor megszólal a lelkiismerete, és előbb-utóbb (többnyire inkább utóbb, mint előbb) el is készülnek a hőstettek helyett a háborús mindennapok mizériáját kibeszélő dolgozatok, melyek jobb esetben a szemtanúk visszaemlékezéseit, rosszabb esetben a szorgosan könyvtárazó forgatókönyvírók olvasmányélményeit veszik alapul.

A jó hír, hogy e tekintetben a Bőrnyakúak mindenképpen jobb esetnek minősül, mindaz ugyanis, ami a vásznon látható, Anthony Swofforddal, az Öböl-háború idején húszéves önkéntessel is megesett. Az ő könyv formájában is kiadott visszaemlékezései szolgáltatták az alapanyagot Sam Mendes számára, aki miután az Amerikai szépségben leszámolt a kertvárosi életek illúziójával, A kárhozat útjában pedig a gengszter-mítosszal, Swofford bestsellere alapján hozzáfogott, hogy a háborús filmek műfajában is nagyot alkosson.

Egy olyan pedigréjű direktor, mint amilyen az Oscar-díjjal is kidekorált Mendes, természetesen nem elégedhetett meg holmi hagyományos katonatörténettel. Mivel a közmondásos kiskatonát kismilliószor láthattuk már különböző hadszíntereken (Normandia partján, Vietnám dzsungelében stb.) hadakozni, Mendes most előállt egy újfajta háború újfajta statisztájával: a tétlenségre kárhoztatott, unatkozó bakával, akinek arra se futja, hogy akár egyetlenegyszer használja a lőfegyverét. A jelenség, mármint a hadviselés eme újfajta típusa, kétségtelenül figyelemre méltó, ez azonban még nem indokolja, hogy egy közel kétórás játékfilmet szánjunk a témára.

Mendes vérprofi filmes, aki feltehetően a telefonkönyvből is izgalmas thrillert készítene, az idegölő, majd rezignált semmittevés két órán keresztül való ábrázolása azonban még egy ilyen dörzsölt szakemberen is kifogott. Szó se róla, a Bőrnyakúak első percétől az utolsóig profi munka, mely látvány, alakítás és mondanivaló tekintetében az elvárható maximumot nyújtja. Együtt érzünk a szereplőkkel, villanyoltás után azonban hamar elfelejtjük őket. Nem úgy, mint Lester Burnham-et, akinek szelleme még mindig itt kísért köröttünk.