Hangyák a klottgatyában

  • vl / Index

Már a kezdés sem túl erős: egyedül ültünk a nézőtéren tegnap a Duna Plázában, mikor újra megnéztük a Noé bárkáját. Persze még befuthat, de tény, hogy néha akkor sem nézik a filmet, ha a híres, idős rendező, mondjuk Sándor Pál ebbéli igyekezetében elcseszi. És néha akkor sem lesz a film trendi, ha nagyon annak szánják.

Sándor Pál nagyon félhetett, hogy a rendező és a három színész kora és a "legjobb nagypapát keressük" történet miatt majd öregesnek és unalmasnak tartják a filmjét, ezért a fiatalosság látszatának eléréséhez kinyitotta a mi jöhet be a fiataloknak receptkönyvet. Mondjuk egy rosszabbat, mert ezekből az elemekből csak egy almáspite-baszós sztori sülhetne ki: dugások, káromkodások, gyors vágások, Yonderboi, füvezés, felesleges betétdalok, kereskedelmitévé és két mell. Mert amellett, hogy Kállai és Garas füvezik, a tizenhét éves kamaszlányt alakító Stefanovits Angélát is megnézhetjük meztelenül. Nem árulunk el túl nagy dolgot, ha leszögezzük mindjárt az elején, hogy a Hangyák a gatyában és a Régi idők új focijának keveréke nem nyerő.

Miről szól a film? "Öt milka. Ez pont egy Harley Davidson ára" - mondja Stock Ede (Garas Dezső), akinek hosszú évek óta minden álma egy chopper. Az ehhez szükséges pénzt most unokájával (Stefanovits Angéla) az országos nagypapa vetélkedőn nyerheti meg, miközben régi barátja Tálas Aurél (Kállai Ferenc) tizenöt éve nem bújt ki lakásából és Csoltiné (Törőcsik Mari) évtizedek óta is rajongva szereti őt.

Garas és Kállai viszik a hátukon a filmet. Minden mozdulatukban benne van a valaha volt csapatszellem: egy tekintetben vagy egy hanglejtésben. Ennyi a martaléka a Régi idők focijának. Mert még Törőcsik Mari sem volt a régi, és ezt Sándor Pál számlájára írhatjuk. Emellett a csapatot sem sikerült összeszedni Sándor Pálnak, hiába rappeli neki Ganxsta Zolee, hogy "kell egy csapat".

A rendező egy gangos bérházban zsúfolja össze a szereplőket, hogy kusturicai kavalkádot teremtsen, hiszen a multikulti is trendi: kínaiak (nem rosszak), romák (sztereotípiákkal tömve) élnek egymás mellett gyűlölködve a magyarokkal, míg valamennyire össze nem hozza őket a közös cél, Stock Ede sikere. Ez a nyolcadik kerület képzeletbeli túlélő bárkája, aminek ugyan szorosan semmi köze a film valódi történetéhez, de még a színművészeti felvételijén leadott "milyennek látom a nyolcadik kerületet" szokványos dolgozat alapszínvonalát sem éri el. Vannak benne más filmekből átvett, jobban sikerült karakterek (Jordán Tamás militariőrült a Csapd le csacsiból és a Mucsi-Scherer páros a Szomjas, Jancsó-filmekből) és más filmekből átvett, kevésbé sikerült figurák (Szőke-Badár, akikről most nem nagyon derül ki, hogy mit is alakítanak).

De ez ne vezessen minket félre, Sándor Pál a halálról, az elmúlásról akart egy százperces szomorkásnak, olykor humorosnak szánt filmet készíteni. A rendező egyéni indíttatásának csak részleteit ismerjük (Simó Sándor halála adta az ihletet), de végleg bebizonyosodott, egy álmait kergető nyugdíjasnál kevés veszélyesebb dolog van mostanában a magyar filmvásznon.

Azért megkockáztatjuk, Sándor Pál legutolsó nagyjátékfilmje, a Miss Arizóna (1988) óta nem felejtett el rendezni, csak nagyon trendi akart lenni, pedig bőven elég lett volna egy jó forgatókönyvet szereznie, ha már írni nem sikerült: a hiányos kezdés, az indokolatlan jelenetek mellett az egész film nem áll össze egységessé. Tudom, pofátlanság mindig a Régi idők focijával jönni, de azt imádtuk. Ahogy Minarik Ede kimossa a csapat felszerelését, majd felszáll a végén az égbe. Ezt az iróniát és érzékenységet sehol sem találni most, hiába száll az égbe Garas Dezső a Harley Davidsonnal, a trendi felszín elvette az amúgy nem túl bonyolult mögöttes dolog élét.

De beszéljünk a Garas-Kállai kettősről, akiket a rendező úgy kalauzol a budapesti éjszakában a Tűzraktéren, a Csacsacsán és a Szimplán keresztül, mintha egy külföldieknek készülő utazási műsorban lennének. Ez a jelenet amellett, hogy feleslegesen ismétli és erősíti, hogy most az elmúlásról beszélünk, rejt egy érdekes részt: bevágta magát egy pillanatra Sándor Pál, ahogy idegenként közlekedik a sok fiatal között. A gond, hogy a film is ilyen lett.