Hulk 2.

Akár ez is lehetne a címe A hihetetlen Hulknak, hiszen öt évvel ezelőtt már készült egy mozifilm a Marvel képregényuniverzum eme figurájáról, és nem is akármilyen. Ang Lee rendezte, és egészen egyedi képi világot teremtett hozzá, amelynek osztott képmezői, egymásba átúszó vágásai mindmáig az egyik legképregényesebb megjelenésű mozifilmet eredményezték. A Hulk a zöld szörny eredetmítoszát és első kalandjait mesélte el, A hihetetlen Hulk pedig ott veszi fel a sztori fonalát, ahol az első film letette azt. Csakhogy! Ang Lee helyére Louis Leterrier (A szállító 2., A nyakörv) került, a fiatal francia származású rendező pedig teljesen újfajta Hulk-mozit képzelt el magának. Eddigi filmjeiből kiindulva vélhetően képes sem lett volna Ang Lee finom formai bravúrjaira, így aztán inkább az akciókra koncentrált. Ha pedig egy teljesen újfajta második rész készül, nem kell ugyanazoknak lenni a szereplőknek sem - gondolhatták a stúdiónál, de azért elég furcsa hirtelen Edward Nortont látni Eric Bana helyett, és Liv Tylert, amint épp Jennifer Connelly szerepét játssza.

Sztori

Dr. Bruce Banner (Edward Norton), az egykori tudós, aki testében hordoz egy olyan anyagot, melytől düh hatására óriás zöld szörnnyé változik, a világtól elrejtőzve próbálja megkeresni az antiszérumot a benne rejlő Hulk megöléséhez. Emiatt Brazíliában dolgozik egy konzervgyárban, és már jó régóta sikeresen nem gurul dühbe. Azonban az amerikai hadsereg keresi őt, hiszen egy potenciális szuperkatonáról beszélünk, akit visszakapva egész hadseregnyi Hulkot tudnának létrehozni. Csak idő kérdése, hogy egy veterán zsoldos, Emil Blonsky (Tim Roth) vezetésével a sereg rátaláljon Bannerre, akinek menekülnie kell. Visszatér a hazájába, hogy megkeresse egykori szerelmét és kollegináját (Liv Tyler), hogy segítsen neki. Persze itt is ráakadnak, de ha egyszer átváltozik, nehéz őt elkapni. Emiatt aztán a hadsereg Blonskyt is beoltja a hulkosító anyaggal, az eredmény pedig egy olyan szörny lesz, akivel szemben Hulknak is fel kell kötnie a gatyáját.

Zöld akcióparádé

Mint említettük, Louis Leterrier rendező nem a film stílusának csiszolására, hanem az akciókra helyezte a hangsúlyt, ami kétségkívül a könnyebb út, ám ezt is alaposan el lehet szúrni. Nos, ő nem követte el ezt a hibát: pöpec kis bunyók, utcaszétverések, ágyúzások és üldözések tarkítják a filmet, amelyek technikai megvalósítása is elsőrangú. Ez már csak azért is nagy szó, mivel a zöld behemótot (és a fossárga ellenfelét) számítógépes animációval teremtették meg az alkotók, így hát az akciójelenetekben (hiszen akciójelenetek pont akkor vannak, amikor ők bezöldülnek-besárgulnak) meg kellett oldani az élőszereplők és valós hátterek, valamint a CGI-figurák összehangolását. A dolog kiválóan sikerült, kár, hogy ez a film legnagyobb erénye.

Summa

Meglepődve fedezhetjük fel a film stáblistáján a forgatókönyvírók között a jó ízléséről híres Edward Nortont (bizonyos helyeken Edward Harrison álnéven feltüntetve), ugyanis A hihetetlen Hulk leggyengébb pontja épp a forgatókönyv. Az akciók rendben vannak, a látványra nem lehet panasz, a figurák adottak voltak a képregényből, a színészi teljesítmények (pont elsősorban Nortonnak köszönhetően) többségében magas színvonalúak. A sztori viszont bénácska, több helyen sántít, és legfőképpen: teljesen hiányzik belőle a humor. Mindezidáig azok a szuperhősös mozifilmek tudtak igazán sikeresek és eltaláltak lenni, amelyekben jó adag önirónia is megtalálható volt (lásd legutóbb a Vasember), ennek hiánya pedig általában rosszul sült el (lásd a Pókember 3.-at). Hihetetlen, de A hihetetlen Hulkon szinte egyszer sem lehet nevetni. Egy popcornmozinál ez komoly melléfogás - egy bő gatyában ugráló zöld behemótot ugyanis soha az életben nem fogunk száz százalékig komolyan venni.

Kinek ajánljuk:
- Képregényrajongóknak.
- Azoknak, akik izmosan akarják látni Edward Nortont.
- Zöldkedvelőknek.

Kinek nem:
- Az első rész stílusát szeretőknek.
- Poénokra vágyóknak.
- Azoknak, akik hajlamosak elképzelni, milyenek a szuperhősök ruha nélkül.

5/10