Hullámvasúton - Adventureland - Kalandpark

Európai körutazás helyett egyenpólóban landolni egy ócska vidámparkban nem kis pofára esés. Kamaszkori nyűgök ironikus szósszal leöntve - a nyár egyik legjobb filmjében.

Adott egy értelmes, de a csajokkal kicsit esetlen, szűz fiú, James Brennan - Jesse Eisenberg -, aki bekerül élete legszörnyűbbnek tűnő munkahelyére, egy lerobbant vidámparkba, és éppen egy nagyszájú, cinikus és koraérett lány, Em - Kristen Stewart - és egy affekta bombázó, Lisa P. között landol. Mindez 1987-ben, a márványfarmerek, a derékon megcsomózott pólók, a dauerolt tincsek és a szörnyű diszkóslágerek korában, egy elképesztő díszlet előtt, ócska körhintákkal, nyikorgó hullámvasúttal, mammut méretű ajándék-plüssállatokkal.

Lehetne persze ebből az alaphelyzetből egy sokadik Amerikai pite, de szerencsére nem lesz az, köszönhetően Greg Mottola forgatókönyvíró-rendezőnek, aki komolyabb ambíciókkal vágott neki az Adventureland-nek, amikor nekilátott a saját kamaszkorát beledolgozni a filmbe. De azért ne kamaradrámát várjunk, Greg Mottola annál jóval gunyorosabb és önreflexívebb, olyan inkább ez a film, mint egy utólagosan lábjegyzetelt, keserédes kamaszkori napló. Elvileg semmi extra nincs benne - szerelmek, csalódások és az első irdatlan pofonok az élettől -, de a tálalás mégis roppant rafinált és szerethető.

A főszerepeket két olyan színész kapta, akinek éppen mostanában pörög fel igazán a karrierje, a pimaszul fiatal és tehetséges, tizenkilenc éves Kristen Stewart már tizenegy éves kora óta filmezik, de a Twilight című vámpirrománccal vált igazán népszerűvé (annak ellenére, hogy jóval fajsúlyosabb munkákkal is szerepelt már). Általában problémás, túlérzékeny, de szexuálisan provokatív kamaszlányok szerepét bízzák rá, ez alkalommal is ez történt: rutinosan elbánik a feladattal, és ügyesen hozza azt az ártatlansággal kevert cinizmust, amiben igazán otthonosan mozog.

A másik főszereplő, az 1983-as születésű, kezdetben tévésorozatokkal indító Jesse Eisenberg sem marad le mögötte karrierjét tekintve: az IMDB-n fellelhető, hogy 2009-2010-ben nem kevesebb, mint hét filmje van készülőben. James figurájában az a szerethető, hogy minden tapasztalatlansága és kölyökképe ellenére egy igazán okos és önironikus srác, aki meglehetős szenvtelenséggel narrálja végig a vele történt eseményeket. Van persze még egy nála is intellektuálisabb figura, egy szláv szakos, túlkoros, már harminchoz közelítő munkatársa, aki orosz klasszikusokat skandál mélabúsan. Ezen a terepen persze Csehovval nem lehet győzni, ami sikerre vezet a kamaszlányok között, az a macsó pozőrködés bőrkabátban és napszemüvegben bohóckodva, amit Ryan Reynolds prezentál hibátlanul, elbűvölve a vidámpark összes nőnemű alkalmazottját, köztük a főszereplő fiú szerelmét is.

Greg Mottola forgatókönyvében az az érdekes, hogy maguk a történések teljesen hétköznapiak, viszont - az olykor már paródiába hajló - szereplők nagyon pontosan el vannak kapva, a párbeszédekben pedig rengeteg a humor és csavar. Fanyar, hiteles és szívmelengető ez a film: hőguta és UV-sugárzás helyett bátran választható.