Így lett majdnem fekete-fehér A feleségem története

Hogyan kell három országban leforgatni egyetlen jelenetet, és mire (nem) elég 10 millió euró? Enyedi Ildikó rendező és kollégái elmesélték a CineFesten, hogyan született meg Füst Milán regényének nagyszabású adaptációja.

Szombaton, a 17. CineFest Miskolci Filmfesztivál keretében mutatták be Enyedi Ildikó új filmjét. A feleségem történetének vetítése ráadásul világpremier is volt, a film szinkronos verziója ugyanis itt került először a nagyközönség elé.

A premier után egy sajtóbeszélgetést is tartottak, amelyen PORT.hu is részt vett. Enyedi Ildikó mellett Mécs Mónika producer, Balázs Ádám zeneszerző, Láng Imola látványtervező, Báthory Orsolya szinkronrendező és Kurta Niké, Léa Seydoux magyar hangja válaszolt a kérdésekre, Rév Marcell pedig online kapcsolódott be Los Angelesből. Szó esett többek közt a szinkronról, a koprodukciós nehézségekről, a lecserélt zeneszerzőről, különféle forgatási praktikákról, és arról is, hogy mire elég, és mire nem egy 10 millió eurós költségvetés. Íme, a részletek röviden:

Balázs Ádám, Láng Imola, Enyedi Ildikó, Mécs Mónika   (Fotó: Baski Sándor)

 

  • A feleségem története magyar, francia, német és olasz koprodukcióban forgott. A büdzsé összesen 10 millió euró volt, amelynek 60%-át (1,18 milliárd forint) a Filmalap fedezte. Ez a költségvetés soknak tűnhet, de a tervezetthez képest így is három nappal kevesebbet tudtak forgatni, mert a már elnyert összegnél végül kevesebbet kaptak meg. Így végül pont annyival, 600 millió forinttal lett kisebb a büdzsé, amennyi a Testről és lélekről teljes költségvetése volt.
  • Mécs Mónika producer, aki a Testről és lélekről után másodszor dolgozott Enyedivel, elmesélte, hogyan működik a koprodukciós rendszer a gyakorlatban. Amikor a pénz 4 országból és 20 különböző helyről érkezik (ennyi forrást szedtek össze a partnerek), akkor egy puzzle-szerűen összeálló koprodukciós háló alakul ki. Minden partnernek a saját területén kell elköltenie a befektetett pénzt, a producereknek pedig ki kell sakkozniuk, hogy melyik stábtagot melyik országból hozzák. A magyar fél célja nyilván az volt, hogy a kreatív munkatársak többségét Magyarország adja, de engedményeket is kellett tenniük.

 

Enyedi Ildikó (Fotó: Baski Sándor)

 

  • Ebből végül egy konfliktus is adódott. A zeneszerzőt az olaszok delegálhatták, Enyedi talált is egy megfelelőnek tűnő jelöltet (Teho Teardo), de „nyolc hónap szenvedés után” a rendező inkább felkérte Balázs Ádámot, a Testről és lélekről zeneszerzőjét. Mécs Mónika elmondta, hogy az egyik szeme sírt, a másik nevetett, mert örült, hogy Balázs Ádám lett végül a zeneszerző, de ez a csere jogilag nagyon sok problémát okozott.
  • Balázs általában már az előkészítési fázisban szokott beszállni a projektekbe, de itt a késői felkérés miatt már szinte teljesen kész volt film, amikor munkához látott. Ennek ellenére előfordult, hogy az általa küldött zenei anyagok hatására került át egy epizód máshova, de olyan is, hogy a zenéje teljesen megváltoztatott egy jelenetet.

 

Enyedi Ildikó, Mécs Mónika, Kurta Niké, Báthory Orsolya, Rév Marcell (Fotó: Baski Sándor)

 

  • Rév Marcell operatőr, aki hollywoodi elfoglaltságai miatt online tudott csak bejelentkezni, elmondta, hogy „egy kicsit megijedt”, amikor megkapta a felkérést, mert Enyedi az osztályfőnöke volt az SZFE-n, így eleinte nem tudott átlagos rendező-operatőr kapcsolatként gondolni az együttműködésükre. Menet közben azonban a korábbi tanár-diák viszony organikusan alakult át partneri kapcsolattá. Hollywoodi, illetve netflixes és HBO-s munkáinak köszönhetően Révnek már jelentős nemzetközi tapasztalata van, ennek ellenére nagyon sokat tanult A feleségem története készítése közben, mint elmondta, olyan koncentráltan dolgozó rendezővel, mint Enyedi, korábban még nem forgatott.
  • Rév elárulta azt is, hogy a felkészülési fázisban, amikor még csak beszélgettek a rendezővel, más, hasonló korszakban és helyszíneken játszódó filmek helyett fotókat gyűjtöttek, és azokból inspirálódtak. A fényképek többsége fekete-fehér volt, és még az is felmerült, hogy fekete-fehérben forgatják le a filmet. Határidőt adtak egymásnak, hogy eldöntsék, melyik verziót készítsék el, mert abban egyetértettek, hogy fekete-fehérben A feleségem története egy másik film lenne. Többek közt a kosztümök és a díszletek is máshogy néztek volna ki. Enyedi végül azért döntött a színes változat mellett, mert a hamburgi raktárvárost, a kikötő mélyvörösét és a tenger kékjét mindenképp színekkel szerette volna megjeleníteni.

  • A forgatás a fóti Huszárik műteremben, Hamburgban, a Párizst alakító Budapesten (többek közt a Zeneakadémián és az Andrássy úton), illetve Máltán zajlott. Láng Imola látványtervező elmesélte, hogy díszletterveit nem a megszokott 3D-s modellben prezentálta, hanem maketteket épített, amelyben Enyedi és Rév egy asztali lámpa fényénél, éjszakába nyúlóan pakolgathatták a szereplőket jelképező figurákat. Láng tervezte az összes lakásbelsőt Fóton, amelyeket folyamatosan átépítettek, hogy a meglévő falakból kialakítsák a többi, kisebb helyszínt is a költséghatékonyság jegyében.
  • A külső helyszíneken rögzített felvételeket sokszor puzzle-ként kellett összemontírozni. Előfordul például, hogy elindul a jelenet egy hamburgi kapualjban, majd a szereplők felmennek egy lépcsőn a Bartók Béla úton, és felérnek a fóti stúdiólakásba. Amikor pedig azt látjuk, hogy a Gijs Naber által alakított Störr kapitány kinéz a lakása ablakán, akkor ugyanannak a snittnek a külsőjét hónapokkal korábban vettél fel Hamburgban. Ebben a forgatási módszerben persze ott a baki lehetősége, ügyelni kellett rá például, hogy a belső és a külső snittben a függönyök stimmeljenek.

 

Láng Imola, Enyedi Ildikó (Fotó: Baski Sándor)

 

  • Enyedi ehhez kapcsolódva elmesélte, hogyan sikerült egy hasonló kontinuitási hibát elkerülniük. A film elején látható egy rövid jelenet, amelyben a tisztiszolga felviszi a konyhából a vacsorát Störr kapitánynak, a kellékes azonban egy olyan kristálypoharat tett a tálcára, amelyből csak egy van. Mindez azért jelentett problémát, mert ezt a jelenetet 3 országban, 11 helyszínen forgatott képsorokból állították össze (többek közt egy orosz szárazdokkban, egy jégtörő hajón és az épített díszletben), vagyis úgy kellett arra az egyetlen pohárra ügyelni hónapokon át, mint a hímes tojásra. Amikor sikerült megúszni baki nélkül a felvételt, a kellékes szó szerint pezsgőt bontott.
  • A legnagyobb kihívást az a jelenet jelentette, ahol lángba borul a hajó. Két alkalommal használtak csak zöld hátteret, ez volt az egyik. A gépházat Máltán építették fel egy pincében egy már létező gépházból, a díszlet másik részét Hamburgban, egy malomhajón húzták fel, egy folyó torkolatában, vagyis a háttérben látszó partot, illetve az épületeket utólag el kellett tüntetni.

 

Kurta Niké, Báthory Orsolya (Fotó: Baski Sándor)

 

  • A magyar mozikban a film szinkronosan lesz látható. Enyedi elmondta, hogy általában mindig az eredeti hang az igazi, de fontos volt számára a szinkron Füst Milán miatt, és azért is, hogy „legyen egy saját filmünk a saját nyelvünkön.” A rendező személyesen felügyelte a szinkron elkészítését, amelyet Báthory Orsolya rendezett.
  • A női főszereplő, Léa Seydoux szinkronhangjára 9 színésznőt hallgattak meg a castingon, végül azért lett Kurta Niké a befutó, mert Enyedi szerint ő egyből megfogta a jelenet lényegét, természetesen tudott átlényegülni Lizzy karakterévé. Arra a kérdésre, hogy „milyen volt Léával dolgozni?”, Kurta Niké úgy fogalmazott, hogy „érzéki és intuitív volt a munkafolyamat”. Enyedi sokszor mást kért tőle, mint amit Seydoux csinált, végül mégis ugyanoda jutottak el, csak egy másik úton. (Az olasz, német és spanyol mellett francia szinkron is készült, amelyben Seydoux saját magát szinkronizálja.)

A feleségem története szeptember 23-ától látható a mozikban.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu