James Bond nyüszítve menekülne

James Bond halott, és mindig is egy töketlen pozőr volt - ez a legfontosabb tanulsága a Bourne-ultimátumnak. Bárcsak készítenének egy olyan crossover ügynökös filmet, amiben megküzdhetne a keserű tekintetű Matt Damon a kigyúrt, kockafejű Daniel Craiggel. Nem vitás, simán megalázná a nyüszítve menekülő brit ügynököt, aki tökösségből egy életre szóló leckét kapott így is.

Hol hagytuk abba? Valósznűleg mindenki annyira emlékszik csak Jason Bourne hányattatott sorsáról, amit a harmadik rész elején gyorsan, Barátok közt előzeteseire emlékeztetően összefoglalnak: Jason Bourne nem tudja, ki ő, a CIA sem sokat segít neki, hogy a különleges rémálmaira magyarázatokat kapjon. A második részben csúnyán legyilkolják a barátnőjét, úgyhogy azért is bosszút kellett állnia.

A harmadik részben a nagy személyiségkereső játék folytatódik. Mert a CIA gyilkológépeinek is vannak érzéseik, életük, sőt még nevük és családjuk is jobb esetben. Jason Bourne-nak egyik sincs, és ez már 2002 óta zavarja, de most a végére jár. Ösztönből megoldja a házi feladatokat, neki nincs ellenfele, pedig két igazán fajsúlyos karaktert toltak be a megállítására: a Good Night and Good Luckért Oscarra jelölt David Strathairn igyekszik menteni a CIA főnökeit, míg ezt kevésbé teszi a második részben felbukkanó, háromszoros Oscar-jelölt Joan Allen. Megjegyezném, hogy a jócsajnak és szuperagynak szerződtetett Julia Stiles nagyon kevés.

A rendező, Paul Greengrass viszont profi. Ennél jobban nem lehet méltatni, mivel az elején olyan feszültséget gerjeszt, hogy félő, kipukkad a film, de mindig képes a műfajból már ismerős megoldásokkal teljesen egyéni hangvétellel előállni. Úgy sorolnám, de nem szeretnék spoilerezni. Legyen elég annyi, hogy a legutóbbi Bond-film darukon menekülős jeleneténél is jobb a film, sőt mindezt két órán keresztül nyomatják.

A legnagyobb szerencsénk mégis az, hogy Jason Bourne-nak nem kell fecskében kisétálnia a tengerből, sem újraélesztenie magát, egyáltalán semmi extravagancia nem szükséges, mivel metszően: a pályaudvaron például a több tízfős CIA-csapatot úgy teszi tönkre, hogy két embernél többel nem kell verekednie. Imponáló leleményesség és magabiztosság bujkál a szikáran keserű arcú Matt Damon minden megmozdulásában, miközben telefonon megmenti egy újságíró életét a film egyik legizgalmasabb jelenetében.

A George Clooney-Brad Pitt-páros mellett örökké lúzer rablót alakító Matt Damon saját sorozatában nagyon erősen hozza a kigyúrt, magányos és keserű gyilkológépet, akinek ötlete sincs saját identitásáról. Vállunkra vennénk és vigasztalnánk, amikor remegő szájjal belenéz a kamerába. A harmadik részben egészen a kezdetek kezdetéhez kell visszatérnie, hogy szembenézzen magával.

A megérkezéséig persze különböző európai díszletvárosokon rohan és motorozik át őrült módon: Londonon, Madridon, Moszkván, majd később Tunézián és New York-on keresztül. A szmokingos ficsúr Bondnál a világvárosok csak ócska díszletek, míg Greengrass filmjében alakítják a történetet, mert pályaudvar és pályaudvar között is van különbség. Csak nézzék meg!

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu