Jóska menni gravitációt nem ismerő mellek

Index

Az Immigrants - Jóska menni Amerika című amerikai-magyar koprodukciót, Csupó Gábor egészestés játékfilmjét eddig csak Magyarországon mutatták be. Azt tudjuk, hogy kint készült, de a megrendelő csődbe ment, és egy magyar producer vette át 80 százalékos készenlétben. Azért meglepő, hogy a címe csak félig magyar, bár messze nem csak ezen lepődtünk meg.

Döbbenettel tapasztaltam, hogy még a Simpsons által híressé vált, Amerikába szakadt magyar, Csupó Gábor sem tud jó animációs filmet csinálni: az első egészestés rajzfilmje egy elég gyenge alkotás lett. Ráadásul amelyik filmben 2008-ban Christina Aguilera akar lenni az aktuális hollywoodi szexbomba, Danny De Vito, Michael Jackson meg Marilyn Manson az ügyeletes sztár, a Limp Bizkit a menő együttes, és Barack Obama még csak említés szintjén sem szerepel, Brad Pitt pedig még Jennifer Anistonnal pózol, a dalait pedig az AD Stúdió jegyzi (Álmaimban Amerika című számukat hangszerelték újra), azzal valami nem lehet rendben.

Ennek számos oka van. Az alkotók azért maradtak le vagy öt évvel, mert kábé akkor kezdték el gyártani a filmet, de a befejezés helyett hosszabb pereskedésre tértek át a becsődölt gyártó céggel, később aztán megmentőként itthonról beszállt Kálomista Gábor producer. De kit érdekelnek a kifogások? Nézzük a filmet.

A történet nagyon egyszerű: a két bevándorló Los Angelesben pénzt és elismerést (azaz csajokat) akar szerezni. Eleinte úgy tűnik, erre rámegy a barátságuk, de aztán a kecske és a káposzta is megmarad, és happy end lesz. A filmben többet szerepel az orosz Vlad, mint a magyar Jóska, mert az oroszokat az eredetileg betervezett célközönség sokkal jobban ismeri. A magyarokról nem sok minden létezik az amerikai kollektív tudatban, és - ha ki is kerül a kinti mozikba - ezt a képet az Immigrants sem fogja gazdagítani.

A szinkronhangként bevetett Kokó-Hujber-Szabó Győző "nyerő" hármassal és Oroszlán Szonjával próbálják feldobni a menthetetlent, hátha erre itthon ráharapunk, meg az RTL Klub is támogatja a filmet. Az Immigrants nem túl hosszú, a felét viszont így is simán ki lehetett volna vágni. Akkor sem lett volna sokkal jobb, de úgy talán nem mindenki ásítozna, amikor leverten távozik a vetítőteremből, mint a sajtóbemutatón történt. Én már kábé ötször azt hittem, hogy na most lesz vége, míg végre vége lett. Pedig eleinte nagy volt a lelkesedés a nézők körében, de aztán csak nem jöttek a poénok, magányosokká váltunk az elmaradó elismerések nélkül. Voltak benne viccesnek szánt dialógok, de konkrétan nevetni nagyon kevés embert láttam rajta (viszont elaludni kettőt is). "- Milyen volt Moszkvában? - Sztálingózott a hó." Meg: "Emelkedik a kamatyláb."

Az emigráns-téma egyébként érdekes lehetett volna, kint is meg itthon is, ráadásul a nyolcvanas években Amerikába távozó Csupó sokat tudhat erről, de valahogy mégsem erről szólt a film, hanem két kanos fickó bénázásáról, ahogy próbálnak beilleszkedni meg éttermet nyitni. Ha valóban "pálcát tör a kapitalista üzleti modell felett" a film, meg mellesleg "bevándorlókról alkotott szatirikus társadalomkritikának" szánják, ahogy az ajánlóban írják: akkor ehhez nemcsak óvodás szintű bevándorlós sablonokat kellett volna előszedni. Például a mexikóiak feketemunkások, a pakisztáni buszsofőr otthon atomfizikus, és amilyen munka az orosznak jó, a magyarnak már derogál. Az orosz vodkát iszik, a magyar pedig kidobónak áll.

A film számos más sztereotípiát is felsorakoztatott, köztük a legmarkánsabb, hogy Hollywoodban minden csaj vékony, szőke, és óriási, kemény, de a gravitációt semmibe vevő melle van. Illetve egészségfasiszta, és nagyon-nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy az ember ne szedje fel őket. Amúgy az összes filmben szereplő nőt rettentő jó nőként ábrázolták, kivéve az egyetlen idősödő hölgyet, aki viszont nevetség tárgyát képezte, mert öreg. (Bár őt Hernádi Judit szinkronizálta, akit nem erről az oldaláról ismerünk.)

Mindezt egy nem túl előremutató, régebbi csupós Fecsegő tipegő-stílusban rajzolták meg, nagyon rossz zenével. Abból is látszik, hogy a film sorozatnak készült, hogy a figurák nem voltak eléggé kidolgozva. Nemcsak technikailag nem tudhattunk meg róluk eleget ahhoz, hogy igazán megkedvelhessük őket. Az akcentust, ami talán vicces lehetett volna, egyedül Vladnál tudták megcsinálni a magyar verzióban (Szabó Győző). Ha még vártak volna vele minimum két évet, talán egy retró poénnak elment volna ez az alkotás, így viszont annyira halovány, mint egy nyári napsütéstől kiszívott Immigrants óriásplakát. De azért itthon még ez is elmegy: hisz ahol egy Kis Vukkal meg mert jelenni Gát György 1,4 milliárd forintból, ott hadd lássuk meg, mennyivel jobbat alkot Csupó Gábor (üzleti) kómában.

Kövessen minket a Facebookon!