Karenina, Anna – egy Tolsztoj-értelmezés nagyszínpadra

Tolsztoj klasszikusa Nagy András értelmezésében elevenedik meg a József Attila Színházban,Telihay Péter rendezésében, Létay Dóra, Gazdag Tibor és Mészáros András főszereplésével.

Tolsztoj világhírű regényének számtalan feldolgozása ismert. Színpadi és filmes adaptációk tucatjai
születtek ennek a nagyívű szerelmi történetnek az első kiadás óta eltelt bő 140 évben, aktualitásából
mégis mit sem vesztett. A legmélyebb és legemberibb érzelmekről: a szerelemről, szenvedélyről,
csalódásról és féltékenységről szóló tragikus kimenetelű, mégis katartikusan gyönyörű történet nem
véletlenül ragadja magával olvasók és nézők millióit évről évre.

Nagy András változatában minden sorsfordító találkozásra pályaudvaron kerül sor: hol Moszkvában,
hol Szentpéterváron, hol a földbirtokossá lett Vronszkij vidéki birtokán, ahol a legfejlettebb nyugati
technológiával épül a szerelmüknek is emléket állító Anna Karenina Pályaudvar. Ott látjuk láztól égő
arccal Annát az első Vronszkijjal táncolt felkavaró mazurkáról megszökvén; ott a csapatát a harctérre
az új szerelem miatt nem követő lefokozott fiatal hadnagyot; a friss kitüntetésével is boldogtalan,
elhagyott Karenint. Itt osztódnak a kiüresedett házasság megmentését célzó okos tanácsok, majd
szívódnak is vissza annak tarthatatlanságát megélvén; itt adják-veszik a versenylovakat, amelyekkel
Alekszej (nem a Karenin; a Vronszkij) szeretne kisiklott életének új távlatot adni… és itt, a síneken ér
véget egy világhíressé lett románc.

Karenina Anna története számunkra csak ürügy. Apropó arra, hogy visszaemlékezzünk egykori és
jelen szerelmeinkre, hogy mérlegre tegyük, hova vezethet az érzékek anarchiája vagy épp
kérlelhetetlen logikája; hogy megtapasztaljuk, hol húzódnak szabadságunk határai; hogy bőrünkön
érezzük: a szerelem nem egyszerűn csak szenvedély, hanem sors, ami ha a hatalmába ejtett
bennünket, egyszerre lehet száguldás és zuhanás, és jobban tesszük, ha nem hajszolni próbáljuk,
hanem elviselni.

Kövessen minket a Facebookon!