Almodóvar új filmje az Arany Pálmára is esélyesként indult Cannes-ban, végül (csak?) forgatókönyvi díjat kapott - teljesen megérdemelten.
A Volver alapötlete és szellemes forgatókönyve jobb, mint maga a film. A mindig sok szálat és túl sok filmfajtát keverő-kavaró, ötvöző (vagy fércelő) rendező kimódolt bűnügyet is belerajzol történeteibe. Most is. "A férjeket megölik, ugye?" Igen, de a Bunuel-tanítvány rendező ezúttal megszelídítette a grand-guignolt. Akad persze ijesztés, ám ez bárányhimlősen kedves; inkább mókás, mint vérfagylaló. Nagy bűnök estek meg talán, de az alig-bűnbánó kísértetektől nem kell félnünk. A halott csomagtartóból kászálódik elő, és fodrászműhelyben talál munkát. Almodóvar egy-két szintén érdekes, de laposabb film után visszatért, és újból eredetibb arcát mutatja. A vitatható (számomra taszítóan giccses) Rossz nevelés után most eredetibb és szellemesebb.
Férfiak és asszonyok tűntek el a kis faluban egy tűzeset alkalmával. Évek múltán kedves és szeretetre méltó kísértetek lépnek elő még az élőknél is természetesebb gesztusokkal, beszéddel, mozgással, szavakkal. A család nagy része már Madridban él, de itt, La Mancha tartomány kis falujában, szélmalmos tájak között, itt senkinek sem furcsa mindez. Többen térnek vissza? A néző csak egy halottal ismerkedik meg, de biztosra veheti, más család is rejteget visszatérőt. A halottak fontos titkokról tudnak, és csak őket lehet megkérdezni, ki a bűnös, és úgy történt-e valójában a haláleset, ahogy mondják...
Női film. Carmen Maura, a tegnap sztárja most megviselt és viseltes ruhájú, mindennapi öregasszonyt formál a mama szerepében. A jelen legnagyobb spanyol sztárja, Penelope Cruz viszont csillog-villog: kifestve, sztárnak hagyva "ragyogó proletár-vénusz" (Létay Vera). Szándékosan inkább a régi Sophia Loren, mint a zseniális Anna Magnani - pedig az utóbbi, Anna Magnani ősmodellje érdekesebb, igazibb lett volna. Nekem, bevallom, "proletár-vénuszi" minőségében papírfigura marad. Tehetsége a dupla fenekű és szellemes film "reális" rétegét nem ragyogta át - de nagyon sok nézőnek bizonyára, és ők Almodóvart igazolják...
Férjet nemcsak a kísértet-mamák ölnek meg, ha kell. Gyilkos kamasz lány és mamája áldozatukat búcsúztatják egy tóparton, de ez szándékosan pasztellképpé szelídül. Hasonló hangulatú a borzadálytól fosztott szelíd halottfeltámadás. Szép a tragédiák szellőjével tréfásan borzoló komédiás mesélőkedv; a halottakkal együtt élni tudás köznapian örömteli bája. Még ha a tragikumot csak súrolja is a film, még ha a komédia kicsit szelíden örvény nélküli marad - ez Almodóvar igazi bravúrja: az egyszerűség, melyhez eddigi fényes és izgalmas pályáján oly kevés kedvet mutatott.
