Keserű kacaj

Papírkutya: Távolról nagylegénynek tűnő, valójában gyáva ember. (Onnan az elnevezés: papírkutya, mert csak a "kutyaság" látszatát kelti, nem harap.) (ld. Papírtigris). A nepszotar.com szerint ezt jelenti a papírkutya. A film készítői mintha más értelemben használnák, náluk inkább a "lúzer"-nek felel meg - az ő szereplőik gyávának éppen nem gyávák, csak éppen egy nagy rakás szerencsétlenség mindegyik. Ez azonban csak értelmezési probléma - semmit sem le a film értékéből.

Ennek az értéknek a mértékegysége pedig a nevetés/perc. Ebben nagyon jól teljesít Gyöngyössy Bence új filmje. Jobban, mint az előzőek: a készítők eddig is főleg vígjátékokban utaztak (az utóbbi időkben főleg régi magyar sikerek remake-jeiben), de ez az "eredeti" forgatókönyvből készült, abszurdba hajló vígjáték messze túlszárnyalja az eddigieket.

Idézőjeles az "eredeti", mert bár ezúttal tényleg saját a forgatókönyv, de azért rengeteg áthallás van innen-onnan. Sok jelenet, fordulat ismerős balkáni-gengszteres sztorikból szocreál vígjátékokból. A Mucsi-Scherer felállás, a szövegelés-káromkodás-egymás szivatása sem mostani találmány, és a Badár-Szőke duó párbeszédei sem hoznak újdonságot. Viszont az is igaz, hogy ezt még így nem hozta össze senki, és ezek a hangulatok, poénok és figurák együtt egy olyan egyveleget alkotnak, amin nem lehet nem nevetni.

Persze, érződik rajta egy kicsi sárgaság, egy kicsi savanyúság - szóval nem egy hollywoodi milliárdokból forgatott alkotás. Vannak hibák, vannak sutaságok és olyan "kötelező elemek", amiket mintha kötelezőek lennének a hazai filmgyártókra nézve. Például a borzalmas filmsláger vagy azok a jelenetek, amelyekről lesír a reklám. (Ez alól kivétel az autó - eszembe nem jutott volna, hogy az a poénkodás azzal bizonyos márkával az reklám, egyszerűen csak halálra nevettem magam rajta...)

Sajnos tény, hogy vannak/lesznek, akiknek nem fog bejönni a film - az abszurd humor nem való mindenkinek. Igaz, azért ez nem egy uristen@menny.hu, a botcsinálta rablóbanda történetében mindenki megtalálhatja a neki megfelelő humort - is. De épp elég groteszk ahhoz, hogy az már sok legyen a könnyed szórakoztatásra vágyó kommersz vígjátékok közönségének ízlésének.

A Ghymes bemutatja: Szarka Tamás és zenekara újévi koncertje