Ketten Kabul ellen

Khaled Hosseini nagysikerű regényéből az a Marc Forster rendezett kiváló filmet, akinek legutóbbi munkája, az itthon is bemutatott Felforgatókönyv, hibátlan moziélményt nyújtott. Nincs ez másképp a Papírsárkányokkal sem.

Amír és Hasszán legeslegjobb barátok, állandóan együtt vannak, és közösen nyerik meg a papírsárkány-eregető versenyt Kabulban. Ketten Kabul ellen - ahogy ők fogalmaznak. Amír egy gazdag kereskedő fia, Hasszán pedig a szolgájuk gyermeke. Egy házban nőnek fel, testvérként szeretik egymást, mígnem egy napon Amír gyáván elárulja az őt védelmező kis barátját. Ez az árulás egész életében kísérti, és felnőttként megpróbálja jóvátenni tettét. "Egy fiú, aki nem áll ki magáért, férfiként sem fog kiállni semmiért." - visszhangoznak Amír apjának szavai a gyermek fülében - még az árulás előtt.

Különös és érdekes kérdéseket feszeget a film (és a regény). Kezdve a barátságtól, a bátorságon és a lelkiismeretfurdaláson át, a háborúig mindent megtalálunk, de közben egy pillanatra sem fordul át giccsbe vagy erőltetésbe. Ez köszönhető a két kisfiút életre keltő színésznek, akik közül a Hasszánt jalakító tizenkét éves Ahmad Khan Mahmidzada egyszerűen mindenkit lejátszik a vászonról. Talán születési adottság, hiszen az IMDb szerint ez az eddigi egyetlen filmszerepe. Természetes és őszinte játéka, gyermeki bátorsága és kiállása a barátja mellett kétségkívül több mint színjátszás a kamerák előtt. Szintén zseniális, bár kevésbé hálás az Amírt játszó Zekeria Ebrahimi alakítása: a gyávasága miatt magát szégyellő kisfiú visszafogott játékára egyértelműen egy fejcsóva a néző reakciója, hogy ejnye, na, miért vagy ilyen gyáva.

A két gyermek mellett eltörpül a többi színész játéka, és hiába nagyon jó a rendezés, hiába fordulatos és feszes végig a cselekmény, a gyerekkor története, vagyis a film első fele túl erős a második feléhez, a felnőttkor eseményeihez képest. Amír visszalátogatása a háború súlytotta Afganisztánba kemény és embert próbáló, ugyanakkor film utolsó képkockái azt sugallják, hogy egy gyerekkori árulást semmiféle felnőtt cselekedettel nem lehet jóvá tenni. A hatása egy egész életre ki fog terjedni.

A Papírsárkányok című film kiváló mozi, és bár a könyvet nem olvastam, megelőlegezném, hogy nagyszerű adaptáció is. Mindenkinek ajánlott, nem is egyszer.