Talán még sosem indult még magyar film ekkora hendikeppel, mint a nagy dérrel-dúrral első igazi magyar 3D-mozinak beharangozott Kis Vuk. Az 1981-es Dargay-féle síkrajzfilm mára ikonná vált sok háztartásban, s annak mindenféle hamisítását szentségtörésnek értékeli a magyar, az előzetesen határidő- és költségvetés-túllépésről felröppent pletyka, valamint az idejekorán kiszivárgott, hibákról árulkodó trailer sem éppen a pozitív várakozást erősítette. Tény, hogy az újrázás nem sikerült jól. Ezt azonban a bemutatóig valójában senki nem tudhatta.
Ellenkampány, látatlanban
Hajdan dicső nemzeti rajzfilmgyártásunk manapság nem éppen a hírnevéhez méltón teljesít. A nagy guru, Jankovics Marcell egészestés Ember tragédiája lassan két évtizede készül, még mindig nincs kész. A Macskafogó 2. viszonylag és relatíve jól teljesít a pénztáraknál, a szubjektív visszajelzések azonban mind a szakma, mind a közönség részéről inkább elutasító, mint rajongó. A Kis Vukot "suttyomban" beelőző Egon és Dönci technikailag egészen rendben lévőnek tűnik, ám a sztori kidolgozatlansága miatt nem film, legfeljebb animációs referenciamunka. A Kis Vuk sem sikerült jól, ezt azonban gyakorlatilag egészen idáig igen kevés ember tudhatta, ennek ellenére világmérvű tiltakozáshullám robbant ki, még jóval a film hivatalos bemutatója ELŐTT. Ennek az felzúdulásnak több oka is lehet: a már említett utánozhatatlanság vélelme, valamint a nem sok jót sejtető pletykák mellett gyaníthatóan szerepet játszhat a mai magyar belpolitikai és gazdasági helyzet is. A film másfélmilliárdos költségvetése hazai viszonylatban igencsak magasnak számít, jelen gazdasági helyzetben ennyi pénz gondatlan, vagy legalábbis annak tűnő felhasználása könnyen felháborodást szíthat. A botrány másik gyújtóköve a rendező-producer Gát György személye, vélt származása és politikai kapcsolatai, külső fizimiskája, akit, amit viszont a látatlanban felháborodó tömegek túlnyomó többsége bizonyosan nem ismer, nem ismerhet. Így viszont ez az ellenkampány a múlt század harmincas-negyvenes-ötvenes éveinek legsötétebb pillanatait idézi fel, amely szomorúan szürreális alaphangot ad egy elsősorban gyermekeknek szóló mesefilm tárgyalásának, ám kiválóan jellemzi a mai magyar közállapotokat.
Fekete igen, Dargay nem
"Fürge rókalábak, surranó kis árnyak, hipp hopp, jön Vuk!" Nincs olyan magyar, ki nem ismerné e kis dalocskát, melyet az 1981-ben, Dargay Attila rendezésében készült Vuk című legendás rajzfilm csempészett bele milliónyi kicsi és nagy fülbe. Hovatovább, e dal nyomán még -horribile dictu!- még mocskos-vicces punkzenekarok is alakultak. Pedig ez a film azt a tiszta és érintetlen világot közvetítette, ahol nincs semmi emberi gyarlóság, csak a természet vad világa, annak egyszerű és kérlelhetetlen törvényeivel. Fekete István, a természet nagy írója, továbbgondolta a kis Vuk történetét, amelyet végül fia fejezett be. Ez lett végül az új Kis Vuk történetének kiindulópontja, melyhez azonban valamelyest új figurát kellett kreálni, Dargay ugyanis nem járult hozzá a kis rókakölyök "térbeli kiterjesztéséhez". Persze, nagy vonalakban minden róka egyforma, ám az új Kis Vuk, aki a régi fiacskája, történetileg, azért sokban hasonlít a megszokotthoz. Kicsit ugyan terebélyesebb lett, kis pontszemeiből nagy mangaszemek lettek, mozgása azonban ugyanolyan koordinálatlan, cserfes és kelekótya, mint a papáé volt 1981-ben. Az új történet azért tartalmaz sok új elemet is. A cselekmény túlnő a vadvilág fekete-fehér történéseinek ábrázolásán, amelybe csak valami távoli, ismeretlen rémként avatkozik bele a rettegett "simabőrű". Itt már arccal, személyiséggel jelennek meg emberalakok, melyek már jócskán megbonyolítják az állatok kétdimenziós életét. Olyan "emberi" dolgok kerülnek elő, mint cserbenhagyásos gázolás, bosszú, deviáns viselkedés, a környezet gátlástalan kihasználása. A másik önös érdekből történő kihasználása. Hogy ne csak gyarlósággal csatlakozzon a homo sapiens az erdő békés életéhez, belekerült a történetbe egy kicsi gyermekien üde szerelem, mert az bájos, és a környezetvédelem ügye, mert annak fontosságát, ugye, nem lehet eleget hangsúlyozni. A mese ez irányú fejlődését a mese régi rajongói nyilván fitymálva fogják fogadni, hiszen ez már nem az a tiszta és ártatlan világ, melyben Karak tanította a kicsi Vukot a szépre, jóra és fontosra. Az új rajongóknak viszont minden mese új. Továbbá 2008 sem 1981.
Mintha Pelikán elvtárs rendezte volna...
Olyan ez a film, mint Pelikán elvtárs magyar narancsa, mintha Pelikán elvtárs rendezné meg a Shrek Négyet. (Ő úgyis mindenhez ért.) az eredmény elképzelhető, de van legalább már nekünk is van igazi, korszerű, 3D-s családi animációs filmünk. De milyen áron?! Meg kell mondjam, viszonylag olcsón, hiszen a harmadik Shrek-rész, mint egy stílusban közel álló, sikeres 3D-animáció, majdnem pontosan hússzor ennyi pénzből készült, mint a Kis Vuk. Kicsit megfordítva, mondhatjuk azt is, hogy hússzor jobb is. A Kis Vuk grafikája, a figurák mozgása, a tárgyelemek, fák, bokrok, vizek, felhők, az ég kidolgozottsága, textúrája a Shrekhez (vagy mondjuk a Hortonhoz) képest legalább 10 éves technikai lemaradást mutat, erőteljesen megkérdőjelezve a "korszerű" jelzőt. Nagyjából a Doom 2 lövöldözős PC-játék szintjén mozog, ami mai szemmel elég gyatra, filmvásznon pedig nagyon az. Zavaróak az elnagyolt felületek, a figurák olykor szaggatott mozgása, a hátteret néha hosszú másodpercekig szimpla kétdimenzióban látjuk, ami könnyen kiveri az erre érzékeny ember szemét egy háromdimenziós animációval operáló filmen. Sajnos, egyszerűen rossz nézni ezt a filmet. Ebből a szempontból picit talán érthető is az előzetes fanyalgás, hiszen ezeket a hiányosságokat a trailerből is sejteni lehetett már.
Nem sokkal jobb a helyzet a sztori, a cselekmény szintjén. Az "emberi" karakterek bevonása a történetbe egyben uniformizálja is azt, elveszi azt a semmivel össze nem hasonlítható bájat, üdeséget, amivel az első, csak "állati" karaktereket felvonultató, az embert csak bokaszinten megmutató Dargay-féle film sugárzott. Ennyi rossz ember amúgy egyetlen más mesében, de a valóságban sincs. A lendület jegyében túl pergőre sikerült vágás sokszor az felfoghatatlanságig rövidített le bizonyos snitteket. Túl sok és túl sokféle (és túl unalmas) zene szól, nem is mindig indokolt helyen. Azonban ezekkel csak az lehet tisztában, aki már látta a filmet.
A film erényeként a környezet és a természet védelmének fontosságát sugalló mondanivaló és a pozitív végkifejlet mellett, az előbbiekhez képest némileg paradox módon a cselekmény pergő bonyolítását lehet megemlíteni, valamint az "úttörés" bátorságát. Ha ezt a filmet az Egon és Döncivel össze lehetne valahogy gyúrni, egy egészen tisztességes filmet kapnánk.
Ajánlom:
akik nem láttak még 3D animációs filmet,
akik nem látták Dargay Attila Vuk című filmjét,
akik előítéletekkel mentesen szeretik a nem igazán tökéletes filmeket is megnézni,
akik drukkolnak a magyar filmnek,
valamint azoknak, akik látatlanban gyűlölködtek e film ellen.
Nem ajánlom:
bigott Vuk-fanatikusoknak,
hőbörgőknek, hőzöngőknek,
kákán is csomót keresőknek,
sznoboknak.
