A kortárs magyar fotográfia egyik legnagyobb alakja, a Várfok Galéria művésze, Korniss Péter fotográfus előtt tiszteleg az Anima Sound System és a Csík Zenekar új, közös dala.
"Korniss Péter nagy hatás az életemben, legalább akkora, mint egykor David Bowie, Pilinszky János, a Clash, vagy Bob Dylan volt egész gyermekkoromtól tartóan" - mondja Prieger Zsolt, az Anima Sound System vezetője. Prieger, aki a Csík zenekarnak is nagy tisztelője, kezdetben arra számított, hogy az öccsével, Szabolccsal közösen írt dalhoz majd egy megszokott "csíkzenekaros" feldolgozás készül, azonban a Csík zenekar Szabó Attila vezetésével ezúttal is rendkívül érzékenyen nyúlt az eredeti dalhoz, így "nem egy népies közhely, hanem egy élő együttműködés, közös, új, átbeszélős, kísérletezős szám született".
„minden kortárs elfogultságom ellenére zsigereimben van a népzene. És persze főképp Erdély, Csíksomlyó, minden ami gerinces, “benedekelekes" és “kóskárolyos", kisbaconi, kolozsvari, székelyudvarhelyi. Ami mártonáronos, ami bartókos, ligetis, kurtágos, ami nem kamuerdélyi, árvalányhajas, wassalbertes. Szóval, minden, ami igaz. Ami példa. Ami nem a mellveregetés. Ami kiállás. Ami komolyság. Tavalyelőtt egy tárlatvezetésre kértek fel a nemzeti galériás életműkiállításán, akkor ismerkedtünk meg személyesen is, addig Korniss nekem azt jelentette, hogy a szombathelyi lakótelepen a kisspájzban a földön ülve nézegetem a Nők lapjában a 60-as években a fotóit meg apámék különböző fotóalbumait, amikben már akkor megütött az a határozott “magyar"-élmény, ami mindennél élőbb, okosabb és érzékenyebb. De mindez a gyermekkorom. Kornisst megismerni már felnőtt élmény, mégis gyermeki tisztaságú fless. Nagyon szeretem és tisztelem őt, ezért is ajánlottuk neki a dalt Attilával." – meséli Prieger Zsolt, aki szerint Korniss Péter olyan zseniális fotográfus, aki nem csak dumál a hazáról.
A Csík zenekar és az idén 27 éves Anima Sound System közös dalához Prieger-Bajtek Erika készített a videóanyagot, mint mondják, hangsúlyozottan nem klipet, amely felvillantja a Korniss- életmű több darabját is.
Korniss Péter (Kolozsvár, 1937) munkássága az egyik leggazdagabb hazai fotográfiai életmű. Hírnevét dokumentarista fotósként alapozta meg elsősorban a paraszti életforma és kultúra fotózásával Kelet-Európában, mely téma az életmű vezérfonala az 1967-ben készített, első táncházas képeitől kezdve, az utóbbi évek konceptuálisnak tekinthető, betlehemeseket vagy széki asszonyokat bemutató fotósorozatokig.
Mindemellett Korniss a világ különböző tájain készített sorozatokat, többek között Észak-és Dél-Amerikában, Dél-Jemenben, Szibériában. 1978-ban kezdett el foglalkozni az ingázó munkások életével, több mint tíz éven keresztül kísérte nyomon Skarbit András életét: A vendégmunkás (1988) című sorozata a magyar kortárs fotográfia egyik mérföldkövének tekinthető.
„Akárcsak elbírálói, kik az évek során Kornissnak ítélték az általa kiérdemelt díjakat, mindenki, aki látta munkáit, elmondhatja magáról, hogy adósa a művésznek azért a tudatos választásáért, miszerint „meg kell örökíteni azt, ami hamarosan eltűnik.” Ők, és mi, azaz a tisztelői, bizonyára egyetértünk következő kijelentésével: „Fotográfusként ennél szebb feladatot nem is találhattam volna magamnak.” (Colin Ford, brit National Media Museum alapítója és első igazgatója)
