Lány-Legény

  • Orosz Ágnes / Mancs

A kilencvenes évek első felében, míg Seattle-ben és környékén a fiúk a grunge-dzsal voltak elfoglalva, a lányok punkbandákat alakítgattak sorban. Bár utóbbi is irányzattá vált, az USA-n és Anglián kívül egyedül a Hole jött át. A keleti parti független filmesekre ellenben közvetlenül és áttételesen is hatással volt, a szereplőgárda jó részét (Alison Folland, Chloe Sevigny, Brandon Sexton, Jr. III. stb.), és az idahói felhőket elnézve pedig ez a film lehet a két tábor utolsó szerelemgyereke.
Falls Cityben fogta magát és megállt az idő, ha a tévében nem épp egy három lányból álló punkegyüttes játszana, nem is lehetne pontosan megmondani, hányat írunk. Brandon Teena, született Teena Brandon sem New Yorkba vagy San Franciscóba vágyik, hanem Tennesseebe, nem meleg büszkeség napjáról álmodik, hanem feleségről. Az amerikai kisvárosok lakóit iróniával ábrázolni az eddigi jó megoldások nagy száma miatt már szinte közhely lenne, de ez a film szerencsére meg sem próbálja, ehelyett képes magától értetődően őszinte lenni. A társaságot, ahová Brandon belecsöppen, már nem sok választja el attól, hogy a saját anyjuk, apjuk legyen belőlük, Lana, a társaság középpontja pedig hamar rájön, hogy ilyen pasija nem lesz többé. De Brandon hat minden lányra és valamiképpen a fiúkra is, utóbb ezért is bánnak el vele olyan brutálisan. Mégis mindvégig egyszer sem mondja azt, hogy oké, lány vagyok, vesztettem, csak engedjetek el. Ha valamiért, hát Lana pontosan ezért marad vele. A Cure meg még soha nem szólt ilyen jól.