Lebegés

  • (efes) / PORT.hu

Ed Solomon nevét néhány megrögzött stáblista-fürkészen kívül talán csak a szűkebb filmszakma ismerte eddig Amerikában, hiszen ha valaki eddig csupán a Men in Black című ismertebb alkotást jegyezhette fel portfoliójában, azt is csak mint társforgatókönyvíró, semmiképpen sem számít bele a filmvilág krémjébe. Az említett sikerfilmből egyébként is kétlem, hogy az egyébként kiváló Tommy Lee Jones-on és Will Smith-en kívül bárkire emlékszik is valaki... A Földünkre akkreditált földönkívüliek szociális hálóját felügyelő feketeruhás férfiak történetét (részben) kiötlő Solomon első rendezése azonban mindenképp meglepetést keltő. Egyrészről alátámasztja azt a tényt, miszerint azt a kellően elszánt egyént, aki csakis a filmszakmában képzeli el jövőjét, sokféle hülyeségben kell részt vennie, míg kedvére való produkcióba kerülhet, netán saját filmjét csinálhassa meg, másrészt pedig, hogy még mindig vannak Amerikában olyanok, akik nem elsődlegesen a bukszájuk teletömését értik filmkészítés alatt.

A Lebegés című bemutatkozó filmjével ugyanis semmiképpen nem fog bevételi rekordokat döntögetni Ed Solomon, bár egy bizonyos szűk, kellő szociális érzékenységű kör érdeklődésére minden bizonnyal számot tarthat, és talán néhány fesztiválon is leakadhat néhány díj számára. Bár ki tudja, mi az aktuális trend manapság a világ filmfesztiváljain... A Lebegés egy gyilkos története, akinek életfogytig tartó börtönbüntetését függeszti fel egy bizottság, a jó magaviseletére való tekintettel. Manuel huszonnégy év fogság után tétován merül bele a teljesen ismeretlen nagyváros nyüzsgő, kíméletlen életébe. Egy börtönben olvasott könyvben talált tanítás hajtja előre, amely szerint aki bűnt követett el, annak a megtisztulása öt lépcsőfokon keresztül történik: -Egy, hogy elismerd bűnödet, kettő, hogy megbánd azt, három, hogy kárpótold, akit megkárosítottál, a negyedik az Isten bocsánata, az ötödik pedig az, hogy ne kövesd el újból! Manuel esetében a harmadik és a negyedik lépcsőfok hiányzik, hiszen embert ölt, és életet visszaadni nem tud, ezáltal Isten bocsánatát sem nyerheti el. Nem marad más számára, mint az ötödik lépcső parancsát teljesíteni, nem követheti el újra a bűnt. Egy furcsa lelkész fura közösségi klubjában kap munkát, ahol egy kábítószeres fiatal lánnyal kerül kapcsolatba. Megtalálja áldozatának nővérét, és döbbenten tapasztalja, hogy a nő fia ugyanolyan rossz úton jár, mint amilyenen ő a börtönbe jutott. Manuel kötelességének érzi a tőle telhető legtöbbet megtenni mind a narkós Sopiáért, mind Adele-ért, az áldozata nővéréért, és annak fiáért. Miles, a lelkész kezdetben segítségére van, de aztán...

Ed Solomon filmjét talán Jim Jarmusch utóbbi filmjeihez, a Halott emberhez, és még inkább a Szellemkutyához lehetne hasonlítani, bár övé mentes azok erősen stilizált atmoszférájától, kissé hagymázas misztikumától. A Lebegés hagyományos, megszokott képi és dramaturgiai eszközökkel, komótosan boncolgatja a felvetett erkölcsi, filozófiai problémát, a bűn megbocsáttatását. Olyan ez a film, mintha egy kelet-európai filmes készítette volna. Erős szociális érdeklődés, komoly erkölcsi, etikai probléma, nyugodt, aprólékos kifejtés, masszív képi világ. Sajnos, ehhez mérten hiányzik belőle az amerikai filmre oly jellemző erőteljes kifejezési mód, markáns fogalmazás is, így a film kissé szenvelgően hat, olyan, mint amikor az 5th Avenue egyik luxusapartmanjában, mély bőrfotelekben és drága szivarok füstjében beszél valaki, mondjuk, milyen sétálni éjszaka Bronxban. Vagy csak elszokhattunk már attól, hogy Amerikában hátsó szándék nélkül beszél valaki az utca mocskáról... Mindenesetre úgy tűnik, azért Solomon keresi még a pontos kifejezéseit, ez az első próbálkozása mondjuk, biztatónak minősíthető. Bár sokat köszönhet színészeinek: Billy Bob Thornton (Manuel) huszonnégy év alatt lemerevedett gyilkosának tekintete őszinte, Holly Hunter (Adele) kissé moletten, de nem csökkenő drámai erővel van jelen, Morgan Freeman lelkészfigurája pedig titokzatos, mint egy voodoo-pap.