Lengyel történelmi képeskönyv

Minden adva van ahhoz, hogy sikerként vonuljon be a filmlátványosságok sorába a lengyel Jerzy Hoffman (és a lengyel filmgyártás) nagyszabású vállalkozása, a Tűzzel-vassal. Eseményektől és érzelmi kitörésektől dús történelmi háttér, fordulatos cselekmény, és láthatóan nagyon sok pénz, hogy a sokszereplős, grandiózus lovas csatajelenetektől hemzsegő, kosztümös filmeposz igazán mutatós legyen. A történelmi filmjeiért amúgy is lelkesedő lengyel közönség a hírek szerint nagyon jól is fogadta, akárcsak az ezzel szinte egy időben készült másik óriási történelmi filmeposzt, az Oscarra is jelölt Pan Tandeuszt Andrzej Wajdától.
Innen nézve viszont, személyes érintettség nélkül, a Tűzzel-vassal gyönyörűen fényképezett, de darabjaira hulló történelmi képeskönyv. Pedig nemes irodalom az ihletője: a Nobel-díjas Henryk Sienkiewicz történelmi regénye nemcsak ideális alapanyag, hanem Hoffmannak otthonos világ is, hiszen a Trilógia előző két részét, az Özönvizet és A kislovagot is ő filmesítette meg, igaz, jó húsz-harminc évvel ezelőtt. A mostani eposzzáró részre több mint egy évtizede készült, s végül harmadik nekifutásra jutott el a megvalósításig.
A történet a háborúk tépázta lengyel történelem egyik XVII. századi véres szakaszát idézi fel, az ukrán-lengyel határon, a kozákok lázadása idején. Árulás és hűség, meghunyászkodás és hősiesség, szenvedély és hideg számítás osztotta szét - a romantikus látásmódnak megfelelően - két, egymástól jól elkülöníthető oldalra az események szereplőit. A nagyszabású történelmi tablón a kozákok, majd a hozzájuk csatlakozó tatár hadak pusztítása ellen fegyverbe szálló lengyel nemesek és csapataik hősi harca bontakozik ki. A változó szerencsével és különböző helyszíneken folyó öldökléseket, várostromokat, lányszöktetéseket egy romantikus szerelem gyengéd szála fűzi össze. A fiatal lengyel ezredes és az árvaságra jutott nemeskisasszony szerelme a vad történelmi fordulatok játékszereként egyre újabb és újabb megpróbáltatásnak van kitéve: nemcsak a csaták, hanem még egy sötét indulatoktól hajtott rivális férfi féltékeny szenvedélye is ellenük dolgozik.
A sokszálú, sokszereplős, fordulatos történetből a filmen áttekinthetetlen zsúfoltság lesz. Nehezen követhető a hadiszerencse ide-oda fordulása, összecsapások, véres harci jelenetek kavarognak a vásznon, a lengyel történelemben kevésbé járatos nézőnek túl nagy adagban. Pihentetőül a rendező meg-megáll egy-egy kedélyeskedő népi életkép szemléltetésére, mintegy a mellékszereplők életszagú jellemzése kedvéért. Ez azonban nem sokat lendít a történet menetén, s nem kárpótol azért, hogy éppen a főszereplők figurája sápadt és élettelen. Mély pillantásokon, szemöldök alól felvetett tekinteteken túl nem sok mutat arra, hogy érző, eleven embereket látunk. (Bezzeg szegény Olbrychski rövid némajeleneteit is igyekszik kitölteni: szörnyűséges vicsorokat és marcona pofákat vág, az ég tudja, miért. De ezen legalább kuncogni lehet.)
A káprázatos monumentalitásnak határozottan jót tett volna, ha egy órányival megkurtítja a rendező. A háromórás film igazi értéke viszont Grzegorz Kedzierski operatőr fantasztikusan szép és dinamikus fényképezése.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu