Luc Besson, a dörzsölt producer bácsi

  • Gőzsy Zoltán / Index

Luc Besson a legizgalmasabb résznél vágta el a Maltazár bosszúja című meséjét, és egy évet vártunk a folytatásra. A rendező sokat pepecsel a saját ötletein, de a kiskorú tesztalanyoknak így is tetszett a Villangó-trilógia záródarabja.

Az Arthur 3 - A világok harca pepecselős film, a vége meg összecsapott. Tetszett a fiaimnak, de először volt, hogy Arthur után azt mondja a kisebbik: unta a sok ülést. Hogy fokozzuk az ellentmondásokat: nem tudom kijelenteni, hogy rosszabb lenne a második résznél, amit a gyerekek imádtak.

Luc Besson a 2006-ban elkezdett sorozat második részét, a Maltazár bosszúját éppen a legizgalmasabb résznél vágta el, a fő ellenfél, Maltazár átjött az emberek világába és háromméteresre nőtt. A gyerekek akkor alig akartak kimenni a moziból, és nem nagyon értették, hogy a folytatás nem 10 perc múlva, hanem több mint egy év múlva következik. Hogy áthidaljuk ezt az 1-2 évet, akkor gyorsan megvettük az Arthur 3-könyvet, ami 2007-ben jelent meg magyar nyelven, a Luc Besson: Arthur és a világok harca-kötetet. Sajnos tele van sajtóhibával: oldalról oldalra olvasgathattuk a hibás mondatokat.

A moziadaptáció harmadik része teljesen korrekt módon egy emlékeztetővel nyitott, ami jól foglalta össze az előző két rész egyszerű tartalmát, ahogy a gyerek Arthur fel-le jár a villangók világából, és maga is manóvá tud változni. A második rész végén a nagyszülők kertje alatti paránylények között épp villangó méretűként rekedt az alsó világban, vagyis rajzolt manóból változik vissza a játékidő végére kis Freddie Highmore-rá. Az már más kérdés, hogy sajnos 3-4 percben tényleg hiánytalanul össze lehet foglalni az első részek lényegét.

A gyerekek azért is várták a rajzfilmet élőfilmmel keverő mozit, mert kíváncsiak voltak pár vadonatúj jelenet megjelenítésére a szélesvásznon, leginkább a film elején az Arthur gyerekszobájában történő autózásra, vonatozásra, repülésre. A szobában ugyanis minden tárgy megmozdul, Darkosz motoron üldözi a vonaton utazó hőseinket, sőt a filmtörténet összes metrós-vonatos kergetőzése megjelent előttünk.

Arthurék akciói rendben is voltak, lenyűgözve nézték a fiúk. A film látvány szempontjából is majdnem tökéletes volt, a szúnyogsereget vezető Maltazár meg kellően félelmetes és gusztustalan: "Fúj, ez háromméteresként sem lett szebb" - szörnyülködött a 6 éves Bálint. Arthur, Tátombák, és nővére Holdviola hercegnő karaktere viszont erre a részre nem sok új elemmel gazdagodott. Maltazár fia, a főszereplővé avanzsált Darkosz hoz új színt a történetbe, a gyerekek szerették, és tetszett nekik, hogy Arthurral lassan jóbarátok lettek (eredetiben Iggy Pop Darkosz hangja, ezt magyarban nehéz lehetne überelni). A folyamatosan bénázó, esetlen szülők is pluszt hoztak ebben a részben, ellentétben a korábban főszereplő nagyszülőkkel: Mia Farrow [8] például ezúttal látványosan unta mind a 2,5 percét.

A könyv és a legújabb film IMDb-s alacsony tetszési indexe (5,2 volt, azóta felment 5,6-ra) alapján felkészültem a hibákra, mégis nehéz kijelenteni, hogy a harmadik rész rosszabb lenne a másodiknál. Dramaturgiailag például kiegyensúlyozottabb, feszesebben halad a végkifejlet felé. Ugyanakkor itt is elköveti Besson azt a szokásos hibát, hogy egyes részleteknél hosszan elidőzik, és élvezi a saját gegjeit, míg a nagy sorsfordulókat összecsapja. Az üldözéses jelenetek után ötlettelenül van kidolgozva a történet rovarinváziós filmeket idéző összecsapásos vége, amit mondjuk már a könyvben is két bekezdésben elintézett Besson. "Ez nem illik ide"- jegyezte meg a 8 éves Domonkos. Valószínűleg a rendező-producer bácsi várta már a végét, nyugtattam meg.

A fiúkat azonban továbbra sem érdekelte, hogy Besson dörzsölt producer-e, aki a Maltazár bosszúját kettévágta, mint tették azt a legújabb Harry Potterrel, vagy hogy épp megúszósra kreálta a végét, összességében tetszett nekik a széria. A felnőttek meg annak örülhetnek, hogy az alkotók visszatértek az első részben tobzódó ötletes fantasyvilághoz. (7/10)