Madagaszkár pingvinjei: kicsit betegek, de nézze a gyerek!

A Madagaszkár pingvinjei csak sokadik nézésre tárul fel és mutatja meg igazi értékeit, ami elsősorban a bizarr, de eredeti humort és az ügyes filmidézeteket jelenti.

Az megvan, hogy az egyik pingvin totál paranoiás és retteg a tűktől, a másik pszichopata és egy szexbabával él, a harmadik egy zseni, de nem tud olvasni – a többi igen -, az utolsó pedig az unikornisokért rajong? A makikról ne is beszéljünk, és a jelek szerint a New York-i Central Park állatkertjének egyik lakója sem százas, és ez jó.

Nincsenek édi-bédi cuki állatok, csak furcsa emlősök, hüllők és madarak, és ez a jó benne. És az is jó, hogy nem egy konkrét korcsoportra vagy nemre szabták, mint a szivárványpónis málnamanós vagy kalózkölykös társait, hanem mindenkinek élvezhető, mint az olyan régi rajzfilmek, mint a Tom és Jerry vagy a Gyalogkakukk.

Nem árulunk el féltve őrzött titkot: A Madagaszkár pingvinjei a Madagaszkár filmek spin-offja, azok legszórakoztatóbb szereplőit, a kommandós pingvineket és a tökkelütött makikat – és két csimpánzt, de nekik nem jutott fontos szerep - emelve ki onnan és pottyantva le az állatkertben, különösebb háttérsztori nélkül. Nem tudjuk, mikor és hogyan kerültek a Central Parkba, de az biztos, hogy gyakorlatilag ők irányítják az állatkertet, megoldva a lakók különböző problémáit, krízishelyzeteket hárítanak el, amiket gyakran ők maguk okoznak.

A Nickelodeon és a DreamWorks első közös munkája – a második a Kung Fu Panda: A rendkívüliség legendája – régimódi darab, amely tudatosan idézi meg az olyan klasszikus háborús-hadifogolytáboros munkákat, mint a Nagy szökés, a 17-es fogolytábor vagy Navarone ágyúi, de kölcsönöz a korai Bond-filmekből is, ám humora és látásmódja abszolút modern.

És mi a jó ebben a gyereknek? Sok minden! Egyrészt megismernek egy egész állatkertet sok egzotikus és saját egyéniséggel bíró állattal, mint a két kötekedő gorilla, vagy Joey, az antiszociális kenguru, a mogyorómániás elefánt vagy Marlene, a cserfes a vidra, ami jó. Másrészt az ő szintjükre leegyszerűsítve, de nem lebutítva, kapnak meg mindenféle tényleg izgalmas és fordulatos kalandot, aminek segítségével megtanulhatnak a felnőtt műfajokon is jó előre szórakozni, vagyis a Madagaszkár pingvinjei médiaaszocializál. Az én 4 éves lányom imádja, hangosan röhög olyan poénokon is, amikről nem gondoltasm, hogy megértheti.

Ezen felül a pingvinek, név szerint a paranoiás Kapitány, aki valamiért örökre ki van tiltva Dániából, a pszichopata fegyverszakértő Rico, a zseniális Kowalski és a józan észre hallgató Közlegény, valamint velük többnyire barátságos viszony ápoló makik, azaz Julien király és hű szolgálói, a cinikus Maurice és a kőbuta, de cuki Mort önmagukban is elég jól kitalált karakterek, hogy ne nagyon kelljen magyarázni az egészet, és erre elég jó példázat, hogy a 2009-ben induló, három évet és iszonyú mennyiségű epizódot megélő sorozat első részét annak idején 6.1 millióan nézték meg, ami jócskán rekordnak számított.