Madagaszkár

Madagaszkár fontos szerepet játszik a magyar kultúrtörténetben, hiszen a szigetlakó malgas nép máig őrzi Benyovszky Móric emlékét. A XVIII. század hírhedett kalandorának élete kész regény - meg is örökítette azt Jókai, Gaál József és a jó öreg Gvadányi is. A Nyitra vármegyében született Benyovszky mindössze negyvenöt évet élt, s a legkülönbözőbb indítékoktól vezérelve bejárta az akkor ismert világot. Harmincegy esztendősen kötött ki a kelet-afrikai szigeten, s szinte államteremtői munkát végzett. Újra kiadott francia nyelvű emlékirataiban legnagyobb tettének azt tartotta, hogy kibékítette az egymással folytonos harcban álló törzseket. A malgasok - a gyarmatosítás korában szinte példa nélküli módon - királyukká választották. Benyovszky neve összenőtt Madagaszkáréval, kérdés már csak az, hogy az új amerikai animációs film szereplői hasonló módon gazdagítják-e a sziget hírnevét.

A New York-i Central Park állatkertjében a péntek különleges napnak számít, hiszen a gyerekek ingyen nézhetik meg a vadakat. Vadakat mondtunk, holott csupa azonosságát és természetét vesztett jószágokról van szó. Ám az elkényeztetett és eltunyult állatok ilyenkor összeszedik magukat, s különleges produkcióval lepik meg a kiskorú látogatókat. Gloria, a tohonya víziló termetét meghazudtoló módon fickándozik a medencében; Melman, a zsiráf feledi néhány percre örökös depresszióját; Marty, a zebra különféle kunsztokat csinál, s nem azon gondolkodik, vajon fehér alapon fekete vagy fekete alapon fehér a bőre; és nem utolsósorban Alex, az oroszlán, aki most valóban úgy bődül el, ahogy az állatok királyához illik. A nagy tapssal fogadott bemutató után a négy jó barát még összejön, hogy megünnepelje Marty tizedik születésnapját. Ám az örömbe egy kis üröm vegyül. Történt ugyanis, hogy felbukkant az állatkertben négy pingvin, amelyek - Alaszka felé tartva - felébresztették a zebrában a szabadság és a világ megismerésének vágyát. Hiába próbálják társai lebeszélni, Marty egy óvatlan pillanatban átugrik a kerítésen, és nekiindul New York utcáinak. Nem sokkal később társai a keresésére indulnak. Még a sokat tapasztalt nagyvárosban is kelt némi feltűnést a földalattin utazó állatsereglet, amelyet végül a Központi pályaudvaron fognak el a rendőrök. Ekkor azonban közbelépnek az állatvédők, s a négy jó barátot felteszik egy Afrikába induló hajóra. Némi bonyodalom után így érkeznek meg Madagaszkárra.

Eric Darnell és Tom McGrath rendezők vegyes technikával készült animációs filmjének első fele vegyes benyomásokat kelt. Hosszú párbeszédek lassítják a történetet, s a kötelező kísérő dalt is csak azzal az ügyetlen dramaturgiai fogással sikerül megszólaltatni, hogy most énekeljünk egyet... A kiválasztott állatok közül egyedül a zsiráf testalkata alkalmas arra, hogy vizuális ötletekre adjon lehetőséget, a többiekkel nem igazán tudnak mit kezdeni az alkotók. Csak az utcai jelenetekben pörög fel a film, hála a fejét mindenhova beverő Melmannak.

Botladozva indul a Madagaszkáron játszódó második rész. A forgatókönyv hiányosságai miatt sokáig maradnak az állatok a homokos tengerparton, s az ingerszegény helyszínen legfeljebb beszélgetni tudnak. A téma a szabadság mibenlétének bölcseleti kérdése, az óvodáskorú nézők legnagyobb örömére. Újabb fordulatot akkor vesz a történet, amikor a korántsem vegetáriánus Alexnek korogni kezd a gyomra az éhségtől, és ezzel együtt megmozdul benne rossz természete. A belső vívódástól sem mentes konfliktus lényege az, hogy az oroszlán megegye-e a zebrát, vagy barátok maradjanak továbbra is. Agyötrő dilemmát az a természetközeli fordulat oldja fel, hogy Alex barátunk rászokik a halevésre. Miért éppen a halakra? - kérdezhetnék a halvédő egyesület tagjai. Végső tanulságként pedig megtudjuk, hogy az állatoknak az állatkertben a helyük. És a nézőnek?

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu