Már megint egy dilis amcsi film...

Tini macsók, tini lúzerek, tutajos csajok... Tomboló tinilibidó, már megint, ismét, újra és újra...

Már megint itt van a szerelem, már megint izzad a tenyerem, már megint csak akarok egy jó nagyot... énekelte volt még a múlt század alkonyán Rex Bendzsi (alias Wahorn András jeles hazai képzőművész, énekes, és amerikai rajzfilm-rajzoló). A Művész művészi ösztönnel sűrítette három mondatba azt a feszítő kínt, ami minden egészséges tinédzser ágyékában támad a nemi ösztön ébredése alkalmával. E feszítő kín az idő múltával ugyan lanyhul, és egyébként is különböző módszereket tanulunk meg enyhítésére, azonban akkor, amikor robbanásszerűen kitör rajtunk, komoly fejtörésre ad okot.

Komolyan törhetik a fejüket azok a filmesek is, akik e témában szándékoznak alkotni valami maradandót, hiszen manapság évente több tini-vígjáték készül nemcsak Amerikában, szerte a világon, amelyekben nagyon-nagyon sok, idevágó poént ellőttek már. Joel Gallen elsőfilmes rendező és öttagú íróstábja meg sem próbálkozott új, nevetséges szituációk kitalálásával, vagy saját, nyilván izgalmas emlékeikben való elmélyüléssel, készítettek egy újabb dilis, amcsi filmet a tinikor mérhetetlen libidójáról, az eddig elkészült négyezerhétszáztizenkettő legjobb pillanatainak egybegyúrásával, megpörgetésével, a témában érintett korosztály legnagyobb örömére. Egy csecsemőnek minden vicc új, avagy kellő hatékonyságú marketing stratégiával bármi eladható, fanyalog az erős harmincas cikkíró. A film közmegítélésén ez biztosan semmit sem változtat, a tizenéves korosztály ezt a filmet is tömött sorokban fogja megnézni, úgy mint ahogyan tette ezt az Amerikai piték, a Hangyák a gatyában, és más, hasonló filmek esetében. Ezek még néha kifejezetten vicces filmek voltak. De könyörgöm: a szex csúcsa biztosan nem az, hogy a szeretett partner pihegő mellére székelünk, mint ahogy ebben a filmben javallják többhelyütt. Aki mégis így gondolja, annak talán illetékes egészségügyi szolgáltatásért kellene inkább folyamodni: kérdezze meg orvosát, pszichiáterét!

A fentiekből talán egyenesen következik, felelősségem teljes tudatában kijelentem: ez a most tárgyalt mű egy kissé együgyüre és ízléstelenre sikeredett filmecske, amit készítői tinifilm-paródiaként próbálnak eladni. Amire azonban még Butthead is csak annyit szólna: Hey, Beavis, this sucks!