Matat a harakiri

Több szempontból sem szerencsés ez a film. Van egy rendező, akiről nem sokat tudni, mondjunk inkább semmit. Van egy történetünk, ami bosszúról és ázsiai maffiaharcokról szól. A csupa közhelytéma mellett van néhány elsütött amerikai filmes poén is a gyerek baseball meccséről és arról, hogy minden nyomozás szálai valamely sztriptízbárba vezetnek. Egy dolog menthetné meg a filmet. Ez pedig a főszereplő, Jason Statham.

De nem menti meg, mert benne is, mint az egész filmben sokkal több van ebben. Statham még Guy Ritchie-vel kezdte a Ravasz, az agy...-ban és a Blöffben, majd innentől - a műfajon belül maradva - folyamatosan csúszott vagy még mindig teszi. A másik főszereplő, Jet Li már kevésbé tekintélyes listával rendelkezik, de azért a nem kifejezetten kungfu gyűjtők is emlékezhetnek rá a Hősből.

Casting után nézzük a filmet! Az első pár percben egy rosszul sikerült FBI akció után némi gyanú marad, hogy a meg nem gyilkolt maffiózó bizony életben marad. Abbéli aggályomat, hogy az egész film alatt izgulni kell, vajon előkerül-e a delikvens, a következő jelenetben megoldják. A hős (itt éppen kisbetűvel) föltámad, s gyilkosára tör. A film tehát nem a bosszúval zajlik, hanem az egyedül maradt rendőr bosszújáról. A bosszú megbosszulásáról.

Ha egy kicsit kusza voltam, nem probléma. A film sem lesz könnyebb. Hiába próbálunk fejet kapkodni a kínai maffia klánjai és a japán jakuzák között, keresni, hogy ki hová is tartozik akkor, s ha ő ide, akkor miért támad arra, s az neki miért nem jó úgy. Aztán majd' negyven perc múlva beállt a történet, láttuk, honnan jön, merre tart. Itt volt egy kicsit jobb, élvezhetőbb része a mozinak. Korrekt kis zsarus elemekkel, nyomozás, izgalom, jó kis San Franciso-i kínai és japán negyedek. De nem sokáig tart az öröm; a nagy leszámolásokat már, mintha a néző írta volna, tudja pontról pontra. Birkatürelmünkért, amivel mégis végigültük a filmet, az utolsó 10 percben kapunk egy kis extra csavart. Ami tényleg izgalmas, tényleg fordulatos, gondolkodtató. De azért jóból is megárt a sok.

A War tehát egy nézhető film, hiszen pont a szemet keresi, kitűnő vágásaival meg is találja; de nem érdemes nézni. Egy lehetőség, egy feldobott labda, amelyben reméljük, hogy megtalálják az ázsiai Keresztapát. De nincs. Még nincs.