Szado-mazo buddhizmus, szentimentális gépek és Csillagok Háborúja-utánérzés a Mátrix-trilógia befejező részében, amiből nem tudunk meg semmit, legfeljebb, hogy a profit megöli a gondolatokat.
Ó, hát ez csak egy amolyan átvezető rész, a végén majd minden összeáll!, mondták a Mátrix-rajongók, mikor a teremben kigyúltak a fények az Újratöltve után, majd felcsíptették orrukra a napszemüveget, vállukra dobták a bokáig érő fekete bőrdzsekit, és elindultak, hogy frissítsék a ruhatáruk, és valahonnan felhajtsanak egy abbékosztümöt.
Sokan reménykedtek, hogy az Újratöltve csak a hollywoodi filmiparon végigsöprő trilógiatrend mellékterméke, százharmincnyolc percnyi mellébeszélés, aminek segítségével pár millióval több számítógépes játékot, egéralátétet vagy éppen Morpheus alakú vécéillatosítót igyekszik eladni a filmstúdió, de a Wachowski-fivérek zsenialitása azért a lezárásban majd megmutatkozik. Minden össze fog érni, mint az önmaga farkába harapó kígyó, és a katarzis után a nézők majd úgy távoznak a moziból, mintha megmártóztak volna a Nirvánában.
Pedig nem. Amíg a Mátrix első része megújította az akciófilm képi világát, és olyan kérdéseket vetett fel, amikről eddig csak hasított bőr zakós bölcsészek filozofálgattak cigarettától sárga szakállukat tekergetve unalmas kerekasztal-beszélgetéseken, addig az Újratöltve már csak egy lenyűgöző vizuális trükkökkel telezsúfolt sci-fi lett. Persze az ezoterikus önsegítő könyveken nevelkedett forgatókönyvírók megpróbálták keleti bölcseletnek ható párbeszédekkel feltupírozni, de a végeredményt legfeljebb a kényszerből műkörömépítőként dolgozó feng-shui szakértők vették komolyan.
A Forradalmak pedig még a második részhez képest is csak rosszul sikerült utánérzés, mintha Andy és Larry Wachowski a karácsonyi játékvásár közeledtével a kungfusikolyt hallató Mátrix-babák, a Legóból összerakható zioni harci robotok és a tapadós korongot kilövő lézerfegyverek potenciális vásárlóit célozta volna meg filmjével.
A Forradalmak ugyanis nagyrészt a Mátrixon kívüli világban játszódik, ahol a gépek káprázata alól felszabadult emberek a Csillagok Háborúja Millennium Falconját idéző repülőgépekben suhanva és a Bolygó neve: halálból csórt lépegető tankokból tüzelve harcolnak az emberiség ellen törő, leginkább nemzésképtelen spermára hasonlító őrszemrobotok ellen.
Ráadásul a Mátrix-szimulációval ellentétben a jövő világát nem gondolták át alaposan az alkotók, ezért amíg a második részben még a legapróbb részletek is a helyükön voltak, például Trinity valódi Unix parancsokat gépelt be egy biztonsági rendszer feltörésekor, addig a Forradalmakban a látvány legyőzte a logikát: Zion lakói dizájnosan szakadt pulóverekben és szálkoptatott nadrágokban adják a csórót, a kabrió tankra emlékeztető lépegetők pedig félelmetesek, csak éppen a kezelőszemélyzetet nem védi egyetlen vékony fémlap sem.
Az apró bakiknál azonban sokkal idegesítőbbek a cselekményben rejlő következetlenségek, például, hogy a történet csattanóján a gépek vezetője, a Deus ex Machina nevű szuperszámítógép emberi érzéseket mutat, sőt még a becsületszavát is betartja, mint egy tartalékos huszárkapitány.
Mindezt pedig újabb közhelytűzijátékkal próbálták eltakarni Wachowskiék, így a második részben már feltűnő, "A szerelem mintázata hasonlít az őrületére" és "Senki nem menekülhet a végzete elől" típusú horizontra meredő tekintettel előadott életbölcsességek mellett a Forradalmakban eljutunk a "Remegő kézzel nem lehet bakancsot kötni" kijelentéshez hasonló minimálaforizmákhoz is. A kibogozhatatlan, filozofikusnak álcázott párbeszédek az első tíz perc után lelepleződnek, amikor az új Orákulum fontosnak tűnő, de tulajdonképpen értelmezhetetlen eszmefuttatással próbálja megmagyarázni, hogy miért is néz ki másképp, mint egy résszel korábban, ahelyett, hogy hallgatna az okok felől, vagy a történetből kikacsintva elárulná, hogy hát meghalt a jósnőt eddig játszó színész.
Ezt azonban még talán megbocsátanánk a testvérpárnak, ha a film nem érne ennyire csúfos véget. Nincsenek magyarázatok, nem tudjuk meg, hogy egymásba csavarodó párhuzamos világok közt vándorol-e Neo, nem derül ki, hogy létezik-e egyáltalán valóság, de még csak a gépeket sem nyomják le az emberek. Béke lesz, mintha csak múló határvillongás lett volna minden ellenét, a záró képsorok után Zion lakói minden bizonnyal körtáncot járnak, és a tábortűz fényei mellett régi örökzöldeket énekelnek összeborulva a békétől mámoros vidámságban óbégató őrszemrobotokkal.
"Ennek nincs semmi értelme!" - mondja Zion parancsnoka a film végén a hirtelen távozó ostromlókat nézve, de ne higgyünk neki! A Mátrix két folytatása a várakozások szerint közel egymilliárd dolláros tiszta nyereséggel távozik majd a mozitermekből, és a filmstúdió még további félmilliárdot remél a filmhez kapcsolódó játékokból és a DVD-eladásokból. A kisebb balkáni ország évtizedes védelmi költségvetését meghaladó vagyonból jut jócskán a szado-mazo buddhizmus pápáinak, Andy és Larry Wachowskinak is, akik az összegből minden bizonnyal tovább bővítik majd már így is jelentős ezoterikus könyvtárukat és zipzárasbőrálarc-gyűjteményüket.
