Meglepően jó Guy Ritchie Sherlock-filmje

A ravasz és az agy furcsa pár, de működik. Guy Ritchie viktoriánus látványvilágban csinálta meg harmadik jó filmjét, két kiváló karakterrel.

Inkább Robert Downey Jr. és a Madonna nélküli Guy Ritchie rajongója vagyok, mint Sherlock Holmesé. Így nem aggódtam azon, mennyire szakadnak el Sir Arthur Conan Doyle képzeletének eredeti értelmezésétől. Nem kiáltottam fel megdöbbenve, amiért a Baker Street 221/B számú ház lakója térden csúszva közlekedik, és közben olyan szoros a viszonya Watsonnal, mint Starskynak és Hutchnak a nyomozósorozatban, ami Réz András szerint rejtett melegsorozatnak készült.

A Jeremy Brett főszereplésével a nyolcvanas-kilencvenes években futott legtipikusabb Holmes-feldolgozás - több tucat tévé- és egy mozifilm készült - elég lagymatag lett, maximum az egyik epizód címe volt ijesztő, A sátán kutyája. Ebben a filmben viszont már az alaphangulat és a díszlet is a Sweeney Toddhoz hasonló rémisztőbb vonalat választotta.

Guy Ricthie A ravasz, az agy és két füstölgő puskacső után ismét a londoni alvilágot választotta terepnek, és ehhez alakította az úriember nyomozót: aki Downeyhoz illőn nemcsak borostás, de kifejezetten vonzó figura lett, és Watson is keményebb veterán a tokás elődjénél. Már az egyik eredeti könyv álruhás epizódjában is benne van, hogy Holmes másik életében remek zsivány lenne. Hát most az lett, persze a jó ügy érdekében. Mindez nemcsak a rendezőnek köszönhető, hanem a regényből adaptált Lionel Wigram-képregénynek is.

A rendezőtől más stílusjegyet is kapunk: az ökölvívásban jártas Holmes jól koreografált verekedésekbe keveredik, előtte végignarrálja, mit hogyan, belassítva meg is nézzük, aztán realtime-ban láthatjuk az eredményt. Párszor chaplines ütközést nyom ír népzenére egy belga óriással, de legtöbbször a súlycsoportjában tervezgetheti anatómiai pontossággal az ütéseit.

Emellett szerelmi többszögbe keverednek Watsonnal, egyszóval minden benne van a filmben, ami egy 1891-ben játszódó James Bond-mozitól elvárható lenne, és ami a kályha melletti agyalásnál szórakoztatóbban viszi előre a nyomozást.

A főgonosz Mark Strong nem annyira ijesztő figura, mint a 007-es ellenfelei, de tudományos kísérletek mellett a fekete mágia is erősíti. Holmes jó seggét mégsem kell féltenünk, a miszticizált bűnesetekben is megtalálja a rációt. A jó ritmusban adagolt fordulatok során a nyomozó megoldja a több ezer éves teológiai kérdést, és megmenti a szigetországot is.

Bár néhány kritikus reklamált, hogy Rachel Mc Adams nem hozza a femme fatale-t, szerintem jól működött a vonzalom Robert Downey Jr. és közte ahhoz, hogy úgy érezzük, ő lehet a nyomozó végzete. Főleg, mert a trailert hazavágó burleszkszerű ágyközeli jelenetet szerencsére kihagyták a filmből.

A Law-Downey páros így is tarol. Csak Stohl András és Fekete Ernő szinkronjában vész el jó pár poén, de a látványosan pörgő akciófilm még így is szórakoztató és vicces marad.

Amennyiben értesítést szeretne kapni az olimpiával kapcsolatos Port.hu tartalmakról, kattintson ide és iratkozzon fel az értesítésekhez.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu