Mese a világ vége végéről

  • - ij - / PORT.hu

Ha az embernek mondjuk van egy tengerész nagyapja, egy hatalmas dombtetőn lakik, aminek a tetején áll egy háromszintes malom, na és véletlenül a közelben épp akad egy baromfiudvar s egy állatkert is, nos akkor majdnem minden esélye megvan arra, hogy Noé módjára megússzon egy hirtelen jött tetemes méretű özönvizet. Legalábbis ez a francia rajzfilm ezt a haditervet sugallja egy ilyen fajta vész épkézláb áthidalására. Megtudhatjuk belőle többek között azt is, hogy egyes elefántok allergiásak a teknősbékára, a farkasok meg a krumplira. Hogy sosem árt elég korán odafigyelni a békák kórusának időjóslataira, s hogy a világ végének is vége van egyszer, még ha ez kezdetben nem úgy tűnik is.

Jacques-Rémy Girerd bájos és szeretettel teli animációs mesét készített, kerekded, egyszerű rajzolatú szereplőkkel, átmenetileg megszelídíthető vadállatokkal és egy rettenthetetlen apafigurával.
Története alkalmas arra, amire a legtöbb mese, hogy általuk a gyerekek - főként a főhősökhöz hasonló korú, kb. öt-hat-nyolc éves formák - átéljék félelmeiket a pusztulástól vagy szüleik elvesztésétől, s így baj esetén könnyebben áteshessenek a bátorságpróbán.

A filmet a Berlini Filmfesztivál zsűrije Üvegmedve-díjjal jutalmazta.

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu