Szeptember 12-én hatalmas tömeg várta a 140 évvel ezelőtt született Ady Endrére emlékező est fellépőit a New York Kávéház Fehér-és Vörös Szalonjában. Több mint kétszáz vendég, sokak ölében Ady verseskötettel már a meghirdetett kezdés előtt egy órával a kivetítőn futó portrékat nézte, s várta a "lánglelkű", "tűz-szemű" poéta emlékestjét. Úgy látszik, szükség van ezekre a vátesz-tudatú költőkre, s hogy mennyire aktuálisak verseik, az a kedd esti progamból is kiderült.
A beszélgetés résztvevői: Hegedűs D. Géza színművész, Kemény István költő és Kovács András Ferenc költő a másfél óra alatt Ady Endre számtalan arcát mutatták meg, a fiatal publicistától a kezdő költőig, a pályáját tudatosan építő alkotótól a szerelmes férfiig, a hazafias, közéleti verseket publikáló, a hazájáért felelősséget érző írótól az Istennel viakodó gondolkodóig.
Izgalmas volt már maga a kezdet is: Hegedűs D. Géza saját édesapját idézte meg – elmesélte, hogy apja az egykori húsvéti locsolkodás alkalmával, hóna alatt egy Ady kötettel lépett be a lányos házakba, s találomra felütötte azt, így választva verset. Ő ugyanezt tette a New York Kávéház estjén: a kötet pedig épp egy korai, az 1899-ben megjelent első Ady kötet Mi köt ide? versénél nyílt ki. "Mi köt ide engem, / Hol nem szeret senki?/ Ez idegen helyen / Mit tudok szeretni?" - hangzott el az első strófa, s valóban köztudott, hogy habár járt a New York Kávéházban Ady, például a Nyugat szerkesztőinek asztalnál, az ő törzshelye a körút túlsó felén, a Három holló volt. "Dalos kedvü szivem / Mért tud csak itt lenni? / - Itt érez igazán, / Itt tud csak igazán / Gyűlölni, szeretni..." - hallgattuk a folytatást.
Juhász Anna, a sorozat háziasszonya elsőként költő vendégeitől a személyes kapcsolódási pontokra kérdezett rá, azokra az élményekre, amelyek inspirálóan hatottak saját költői munkájukban. Kemény István válogatta is Ady verseit, és több tanulmányban emlékezett meg kedvenc költőjéről – ahogy ő fogalmazott. Kovács András Ferenc azt a belső összetartozást is hangsúlyozta, ami őt erdélyi költőként összekapcsolta és kapcsolja az Érdmindszentről származó, és sokáig Nagyváradon élő Adyval. Hegedűs D. Géza láthatóan nem csak az estre előre kiválogatott verseket tolmácsolta, hanem a beszélgetés fonalát követve rendre a mikrofonhoz lépett, és sokszor olyan Ady verset idézett meg – mutatva, milyen mélyen ismeri a költőt – ami a köztudatban nem annyira szerepel, így a bátor, az akkor "forradalminak" tartott Ady is megmutatkozott. Az est második felében került előtérbe a szerelem és a szerelmi líra. A két nagy "múzsa", Léda – aki nagyban segítette Ady pályáját, még Párizsban a múlt évszázad elején – és Csinszka, aki évekig tartó levelezés után fiatalságával, odatartozni-vágyásával lett társa haláláig a költőnek – fotók és versek által is megidéződtek.
A program végén Kemény István nemrég megjelent Lúdbőr című kötetéből olvasott fel, majd a kivetítőn megjelent Ady Endre utolsó fényképe. Ehhez kapcsolódva Juhász Anna Édesapja, Juhász Ferenc költő azonos című versét idézte: "Fáj az istent roncsokban látni, / a kozmosz-szívűt a művén merengni. / Így nem pusztulhat el akárki, / kalapján hervadó virággal." - Kovács András Ferenc lezárásképp erre a versre reflektáló, Ady Endréhez kapcsolódó saját költeményét mondta el.
A tartalmas program végén éreztük, hogy a 140 évvel ezelőtt született zseni, Ady Endre ma s köztünk él.
