Mindennek az alja

Nem hittem volna, hogy valaha visszasírom Kabay Barna remake-jeit.

Kabay az 1999-es Hippolyttal verte be az első szögét a magyar tömegfilm, pontosabban a honi komédia koporsójába, azóta szorgos iparosként, rendületlenül és hangosan kalapál. Hol rendezőként (Meseautó), hol producerként (Egy szoknya, egy nadrág, Egy bolond százat csinál, Papírkutyák) csinál hülyét magából és az összes emberből, aki a közelébe merészkedik, a mércét egyre mélyebbre és mélyebbre süllyesztve, hogy a következő mélyrepülése se tűnjön fel senkinek. A Szuperbojzzal azonban egyenesen a földbe fúródott, mert nincs az a film, amihez képest ez jó színben tűnhet fel.
Adott Johnny G., született János, az egykori rockisten (Bajor Imre), aki húsz éves külföldi tartózkodása után hazatér, hogy újból felvegye a rock'n roll alkoholtól és szottyadt bőrgatyáktól bűzlő fonalát. A szeszproblémákkal küszködő kiállhatatlan roncs csak odaadó lányára (Kerekes Vica), és egy manager-ambíciókat dédelgető sofőrre (Kolovratnik Krisztián) számíthat. Meg remélhetőleg egykori zenészkollégáira, ám a valaha még fényesen csillogó Szuperbojz-együttest nem lesz olyan könnyű újra összehozni...

Nem fogok köntörfalazni: a film úgy csapnivaló, ahogy van. Csukjátok be a szemeteket, és képzeljétek magatok elé a legalávalóbb celluloidhulladék-kupacot. És most Bajor Imrét. Megvan? Azon kedves olvasók, akik még nem estek ki a székükből a hajukat tépkedve, vagy kifejezetten erős idegzetűek, vagy már őket sem tudja meglepni Kabay Barna egyre színesebben alakuló filmográfiája. A Szuperbojzban egy hiteles karakter és párbeszéd sincs, el sem tudom képzelni, hogy a forgatókönyvet elkövető (mert itt tényleg bűntény esete forog fenn) Litkai Gergely honnan vette a szkriptjét megihlető figurákat és szituációkat, a film minden egyes kockájából bornírt ostobaság és kisstílűség sugárzik. Ha ilyen a Kabay-istálló saját műtőasztaláról kikerült mozi-szörnyszülött, akkor inkább remake-eket készítsenek. Atyaúristen, nem gondoltam volna, hogy ezt valaha leírom...

Bajor Imre egy mérhetetlenül és gátlástalanul ripacs bohóc, akinek már tényleg semmi sem szent - a színjátszás legalját nyújtja a filmben. Egyszerűen szánalmas, amit művel, arról nem is beszélve, hogy undorító frizurájával és szocreál stílusban szedett-vedett maskarájával inkább hasonlít dezorientált csövesre, mintsem valaha volt rocksztárra (és ez a bandája többi tagjára is áll). A "hősszerelmeseket" alakító Kerekes Vica és Kolovratnik Krisztián szenved a szájukba adott dialógusoktól, és akármennyire szemrevaló emberek (mert kétségtelenül ez volt velük a cél), a Szuperbojzt az sem mentené meg, ha Kolovratnik még "coolabban" motyogna és többet vigyorogna, és Kerekes az egész filmben nem hordana mást, csak egy szál törülközőt. A pénz az úr - és Kabay jelenleg Pokolra kívánt szponzorjainak aztán van belőle bőven -, így díszrendezőnk egyetlen csettintésére kicsi és nagy színész is egyaránt ugrik: olyan aktorok váltják szó szerint aprópénzre a tehetségüket, mint Haumann Péter, Molnár Piroska és Rudolf Péter, a többi szerepben ezúttal is Kabay megbízható prostijait láthatjuk, élen a szokottnál is alávalóbb Mucsi Zoltánnal, Kálloy Molnár Péterrel és Gesztesi Károllyal. Ja, igen: Stefanovics Angélának pedig vagy adjanak legközelebb normális szerepet, vagy ássák el egy életre, mert ha így folytatja, nem állok jót magamért!

A Szuperbojz ezen túl a tehetségtelen filmkészítés, az igénytelen produkció iskolapéldája is. Láthatóan olcsó nyersanyagra forgott (a kép minősége még a Csillagvirág klinikán is jobb ennél), vak stylist-ok turkálóból harácsolták össze a jelmezeket, kéz nélküli fodrászok nyírták a szereplők haját, a játékidő alatt végig fülsiketítően szar, ám bizonyára eladható celebzene szólt, mindezt esetlen plánozás, telenovellákat megszégyenítő világítás és utolérhetetlenül gagyi vágás tetézte - nem hogy zenés filmet, úgy egyáltalán filmet vétek így összetákolni. Szégyen.

Kabay, miután újra megmártózott diadalmasan az itthoni celeb-pöcegödörben, a szokottnál is mocskosabban bukkant fel az árok szélén. Csodálkozom is, hogy hogyan voltam képes ennyit írni erről a szemétről. A Szuperbojz - csak úgy, mint a tárgyául választott zenekar - ugyanis annyira rossz, hogy nincsenek rá szavak.