Mint macskát fogni

Egy ideig nevet az ember a szóvicceken, aztán abbahagyja. Fél óra után kiderül, hogy a Macskafogó 2. csak szóvicchalom, humoros emberek bedobták a kalapba azokat a tréfákat, amelyek eszükbe jutottak kisgyermekkorukban, és most ebből egész estés (délutános vagy délelőttös) rajzfilm készült.

Az idő múlik - ha ezért a tanulságért érdemes rajzfilmet készíteni, akkor bizonyos értelemben a Macskafogó folytatása elérte a célját. Mert tényleg múlik, a vas meg hűl, húsz évvel ezelőtt kellett volna kalapálni teljes erővel, azóta bizony új formák jelentek meg az animáció világában. De nem is ez a fő baj, hanem hogy az új animációs filmek többnyire mind jó történettel bírnak, a Macskafogó 2.-nek meg alig van egyáltalán cselekménye, a figurák csak azért térnek vissza, mert már szerepeltek az első részben is. Van egy pillanat, amikor mindez megbocsátható, hiszen a szenilis Poliakoff szerepével sikerül visszalopni Darvas Ivánt az élők közé, de például a négy patkánygengszter közreműködése kicsit sem kapcsolódik a történet egészéhez, betétszám, és egy elég véznuska sztori betétszáma.

Eszembe jut az utóbbi idők több, szeretnivaló animációs filmje, Az elvitte a víz vagy a L'ecsó, akárhogy töröm a fejem, egyikbe sem kellett ekkora töltelékanyag, hogy meglegyen a másfél óra. És a történetet illetően sajnos nem lehet arra hivatkozni, hogy ők mennyi pénzből csinálták, és nálunk mekkora volt a költségvetés, mert sajnos ez csak tehetség kérdése.

Nem mintha nem lenne tehetség a filmben, csak fél óra után elhatalmasodik az egészen ez a mai, reklámfilmes humor, azt mondják a borznak, hogy borz-alom, álpárbeszédek, csak hogy bele lehessen szőni valami nyelvi csavarfélét. Egy idő után végtelenül unalmassá tud válni az ilyen típusú tréfálkozás, és még csak nem is maradandó, két órával a stáblista után úgy kell erőlködnöm, hogy valamelyik szóvicc még az eszembe jusson.

Ha feltétlenül valamit a film javára kell írni, akkor azt, annyira azért mégsem rossz, hogy elrontsa az első emlékét, és nem történik vele semmi más, csak az örök szabály érvényesül: a második rész mindig rosszabb az elsőnél. Újabb húsz év múlva majd visszasírjuk a Macskafogó 2.-t is, mert a harmadik rész még kutyább lesz.