Nevetni beszarásig északi módra – Skandináv viccek

Rövid időn belül két skandináv vígjáték is a mozikba kerül, a Csodapirula című svéd munkahelyi komédia és egy norvég mértékegység bohózat, az 1001 gramm, mert arra fent északon nem csak sötétlelkű krimiket szülnek a filmesek!

Bár a skandináv film elsősorban mélysötét hangulatú krimiként vagy torokszorító családi drámaként jelenik meg lelki szemeink előtt, igenis létezik egy markáns, bár kissé gonoszkás vígjátéki vonal, amely a horrortól kezdve a családi filmen át a krimiig mindenhol felüti a fejét, és mivel remek forgatókönyvírók, rendezők és színészek dolgoznak arrafelé, az eredmény rendszerint nagyon szórakoztató – és elgondolkoztató. Lássunk nálunk is vetített példákat

Ádám almái (2005)
Ha skandináv vígjáték, akkor Ádám almái. Anders Thomas Jensen már évek óta az első számú dán forgatókönyvíró, rendezni azonban ritkán szokott, de ha mégis, az zseniális. A szorosan megkomponált, javarészt egyetlen helyszínen, egy vidéki parókián játszódó film a komédiák királya: feszes, izgalmas, meghökkentő és botrányos. Egy közmunkára ítélt neonáci, Adam  (Ulrich Thomsen) kerül a jólelkű pap, Iván (Mads Mikkelsen) közösségébe, és már az első naptól azon ügyködik, hogy az örökké vidám csuhást valahogy kibillentse optimizmusából. Nevetséges harca hamarosan bibliai dimenziókat ölt, miközben megismerjük a paplak környékén összegyűlt illusztris társaság többi tagját is. A dán színjátszás színe-java bohóckodik itt, úgy, hogy mindezt akár véresen komolyan is vehetnénk, de mégis a könnyünk csorog a nevetéstől. Kötelező darab.
A Port.hu értékelése: 9,2

Zsernyákok 
Hogbodornában, a csendes, mintaszerű svéd kisvárosban semmi sem történik, még bűncselekmény sem. A helyi rendőrök egész nap hot-dogot zabálnak és kávéznak, és nem csoda, hogy felsőbb szinten úgy döntenek, hogy a bűnözés nélküli városban nincs szükség rendőrökre. A pánikba esett zsaruk meglehetősen rendhagyó eszközhöz nyúlnak: új bűneseteket kreálnak. A terv túl jól sikerül, elszabadul a pokol, és különleges kommandó érkezik a nagyvárosból, hogy megfékezze a veszélyes bandát. Svéd film létére az időként kifejezetten burleszkszerű Zsernyákok kissé mediterrán vérmérsékletűre sikeredett, talán annak is köszönhetően , hogy a rendező Josef Fares és bátyja, a főszereplő Fares Fares Libanonban látták meg a napvilágot, az amerikai megfilmesítés jogait pedig maga Adam Sandler vásárolta meg, ám szerencsére eddig nem jutott ideje a remake elkészítésére.

Náci zombik (2009)
Norvégiát az elsők között szállták meg a német csapatok és a második világháború végéig ott is maradtak – és nem hagytak szép emlékeket maguk után. Ez volna a film alapja, és a nácikra bármit ráhúzhatunk, ha horrorról vagy vígjátékról van szó, és itt mindkettő fennforog. Orvoshallgató fiatalok a havas hegyekbe indulnak sítúrára, s egy jót bulizni. Azonban semmi sem úgy sikerül, ahogy eltervezték, mert megjelennek a világháborút túlélő náci zombi katonák a rettenthetetlen Herzog parancsnokkal az élükön. Tommy Wirkola, aki már elkészítette a második részt is, közben pedig csinált egy felejthető hollywoodi darabot, a Boszorkányvadászokat, a tinihorror klasszikusait keverte a zombifilmek alapelemeivel – ám ezek a zombik nem agyatlanok, képesek hadseregként viselkedni –, de a legtöbbet a Sam Raimi-féle Gonosz halott filmekből nyúlta, úgy, hogy ezt az egyik szereplővel ki is mondatja. A tiszteletlen humor némi gusztustalansággal is társul, de semmi gond, itt nácikat irtanak!

Főfőnök (2006)
A film szépsége, hogy az a Lars von Trier készítette, aki pont nem a humoráról ismert, hiszen általában tehetséges színésznőket vet a farkasok elé, miután elképesztően megalázó helyzetek során kell keresztülmenniük. Itt a Dogma mozgalom egykori mestere, az európai film botrányhőse önfeledten bohóckodik, miközben egy formailag természetesen tökéletes darabot tesz le az asztalra. Adott egy cég, amit tulajdonosa eladna, a gond az, hogy alapításkor kitalált volna egy Amerikában élő, képzeletbeli főnököt, akire az évek folyamán mindig ráfoghatta a népszerűtlen intézkedéseket. A céget felvásárló üzletember viszont ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen tárgyaljon a nagyfőnökkel, ezért emberünk felbérel egy színészt, hogy játssza el a főnököt a szerződés aláírásakor. Ám minden a feje tetejére áll, amikor a beosztottjai véletlenül összetalálkoznak a sosem látott főnökkel, minden bajuk okozójával.

Hajszál híján úriember (2010)
A Hollywoodban is nagyon keresett Stellan Skarsgard korunk egyik legjobb karakterszínésze, de főszerepben is bőven megállja a helyét, és a sötét krimivígjáték nagyon is jól áll neki – hasonló karaktert hoz egy kicsivel véresebb Az eltűnés sorrendjében című darabban is. Ő a rezzenéstelen arcú Ulrik, aki 12 évet ült gyilkosságért, majd szabadulása után kis alagsori szobát bérel egy nagyon szürke kisvárosban, gengszter haverja pedig arra akarja rávenni, hogy nyírja ki azt a pasast, aki annak idején börtönbe juttatta. Ulrik azonban tétovázik, lassan élni kezdené a saját életét, ex-nejével találkozik, és megtudja, nemsokára unokája lesz. A komolyabb darabokat készítő Hans Petter Moland trükkje az, hogy csak akkor tudjuk meg, hogy éppen viccel-e, ha látjuk a főszereplő reakcióját: ha nem mosolyog, akkor általában viccről van szó.

 

Adblock detektálva

Hirdetésblokkolód kikapcsolásával segíthetsz, hogy a PORT.hu továbbra is ingyenes, minőségi tartalmat biztosíthasson.

Rendben, kikapcsoltamHogy tudom kikapcsolni? Köszönjük, PORT.hu