Tíz évvel azután, hogy nagy nevű színészgárda főszereplésével elkészítette a Szeressük egymást, gyerekek!-et, húsz évvel a Miss Arizona és negyven évvel áttörése, a Bohóc a falon után, Sándor Pállal és a Noé bárkájával nyitott a 38. Magyar Filmszemle. A sajátos látásmódú direktor, akit stilizált meseiséggel átszőtt munkái meg sugárzó humanizmusa tettek egyedivé a magyar filmben a hatvanas évektől, most sem tér el nagyon a csapásiránytól, csak egy kicsit a korhoz igazítja a dolgokat.
Van egy nagypapa, aki a Garas Dezső. Nem egy igazi szeretgetnivaló nagypapa. Meg van egy szomszéd, aki a Kállai Ferenc. Leroggyant bérházban laknak, és hogy kinek a nagypapája a Garas Dezső? Hát a Stefanovics Angéláé. A földszinten meg lakik a Csoltinné, vagyis a Törőcsik Mari. Csoltinné a kamerába beszél, ő a rezonőr figurája, szerelmes a nagypapába és könnyes szemmel várja, hogy mikor kopog be hozzá (aki a mindvégig azt mondja, majd két hét múlva, Csoltinné, Csoltinné meg mindig megörül, hogy akkor majd két hét múlva). Meg vannak még a házban - amely, a filmelején a városra szakadó vihartól eláztatva, magát Noé bárkáját hivatott szimbolizálni - mindenféle furcsa alakok, mint tai chizó Alföldi Róbert és lakásán egy hatalmas kakaduval osztozó Gangsta Zoli és még néhány fura figura. Van itt tényleg minden, mint a Noé bárkájában, csak épp az élet mentés/átmentés, a misszió végrehajtására hivatott "Noé" annyira nem akarná teljesíteni küldetését. Ő inkább magának akar egy motort, fiatalkora óta áhítozik utána. .A Stock Ede névre hallgató nagypapi ugyanis benevez az egyik kereskedelmi televízió által meghirdetett versenyre, "A világ legjobb nagypapájára". A nyereményre azonnal az egész ház igényt tart, téli cipőtől kifizetetlen számlákig mindenkinek van kifizetnivalója, Ede és Aurél (Kállai) már előre el is költik az ötmilliót. Az önző nagyapa pedig nem is veszi észre, de egyik pillanatról a másikra már egy közösségért "dolgozik", meg az unokájáért.
Ha nem is egy Szeressük egymást, gyerekek!, de szeretetfilm a Noé bárkája is, szeretnivaló karakterekkel és mindenekelőtt két színészóriás jutalomjátékával. Akármi lesz is, nekem a szemle egyik kedvenc pillanata, amint Garas és a pizsamás Kállai nekiindulnak a pesti éjszakának és meg is hódítják a maguk módján, csacsacsástól-tűzrakterestől-szimplástól. A vége meg olyan - mint egy Sándor Pál-film.
