Nyuszi vagy, Mitty

  • Hanula Zsolt Péter / PORT.hu

A karácsonyi ünnepek idején a legjobb, amit a mozikban nézhetünk, a piti vígjátékokon időnként felülemelkedő Ben Stiller rendezése, a Walter Mitty titkos élete.

Sose nyomd fullba a szentimentálét

[img id=524335 instance=18 align=left img]Gyerekként mindenki fantáziál olyanokról, hogy ha felrobban az iskola, akkor halált megvető bátorsággal veti magát a lángok közé kimenekíteni a jó mellű némettanárnőt – vagy nem mindenki? Walter Mitty igen, elég gyakran belefeledkezik olyan őt szélsőséges helyzetekben ábrázoló vágyálmokba, amelyekben ő egy alfahím, szuperhős, de minimum latin. Mert Walter Mitty valójában eléggé semmilyen, s mint a hozzá hasonlók általában, gyötrelmes áhítják a felemelkedést, a láthatatlanságból való kitörést. Ilyen férfiak ráadásul nap mint nap körbeveszik, a Life magazin munkatársaként ugyanis nem csak arrogáns ügyvezetők, de a címlapokról valódi bálványok néznek le rá – szánakozva. Miként fogja tehát Walter Mitty meghaladni önmaga korlátait, ez lehet már csak a kérdés, hiszen nyilvánvaló, hogy erről szól történetünk. Az pedig már a karácsonyi hangulatunkon múlik, hogy elnézzük-e neki a kiszámíthatóságot cserébe az életigenlő üzenetért.

Az ember, aki címlapra akart kerülni

Ben Stiller neve számomra már majdnem olyan szitokszóvá lett, mint Adam Sandleré, ha meglátom a plakáton mint főszereplőt, semmi jóra nem számítok. Nem utálom őt, sőt még csak azt sem gondolom, hogy egy idióta. Ellenkezőleg, azt teszi, amit biztonságosan széles közönség számára el lehet adni, a vígjátékoknak egy sokat, de egyszerű módon moralizáló válfaját, mostanában már a fingós vicceken is arasznyira felülemelkedve. Biztonságos közepes vagy épp lehúzó értékelések a kritikusoktól, böfögve röhögő családok a képernyő előtt két reklám között. Hogy ki is ő valójában, ahhoz akkor jutunk közelebb, ha megnézzük azokat a filmeket, amiket ő is rendezett. Ilyenkor ugyanis sokkal többet ad önmagából, az olyan alkotóból, aki azért szeretné, ha a vetítés másnapján is emlékeznének rá. A Kábelbarátot speciel elvitte Jim Carrey, de mondjuk a Trópusi vihart a teljesen 18 plusszos nyelvezetével és Hollywood-karikatúrájával azóta is nyugodt lélekkel nevezzük sokan egyik kedvencünknek. Hiszem, hogy lesz neki még igazán komoly, megkockáztatom, fesztiváldíjas rendezése is és itt nem az MTV Movie Awards-ra gondolok, illetve én előzetesen azt hittem, már a Walter Mitty titkos élete is ilyen lehet.

Carpe Diem sokadszorra

Ez mondjuk most már erősen kétséges, mert valójában csak az ünnepi hangulat lehet, ami miatt megbocsátjuk neki azt a mérhetetlen szentimentalizmust, amibe a film utolsó harmadára fullad a történet. Addigra már olyan nagyon eredeti sem próbál lenni, meglehetősen felelőtlenül halmozza a kliséket, fokozatosan ágyazva meg a minden szempontból hagyományos happy endnek. De mindent egybevetve a Walter Mitty titkos élete egészen szerethető. Beszürkült, unalmas emberek ráébredése, hogy ideje lenne elkezdeniük élni – ez még sokáig felhasználható téma, csak nem mindegy, hogy egy Amerikai szépség születik meg végül vagy karácsonyra időzített családi mozi. Egyébként Mitty ábrándjait nagyon szépen ellátták trükkökkel, egészen impozáns jelenetek születtek belőlük, bár még ennél is csodálatosabbak az Izlandon felvett képek. Tulajdonképpen ez egy zseniális történet, még ha tudjuk is mozis kalandjainkból, hogy kábé mire mehet ki a játék. Sean Penn icipici szerepében remek színfolt és egyébként is tökéletes választás Mitty karakterének ellenpontja/bálványa szerepére, aki aztán két mondattal igazol minden jót, amit róla mint életrevaló férfiemberről addig hallottunk. De igazán átélhetővé azok a jelenetek válhatnak csak, amikor Stiller jól észrevehetően túljátssza kicsit szerepét, plusz berántja ebbe a félig ábránd, félig valós térbe szerelmét egy gitárral, hogy az David Bowie Space Oddity-jét énekelje – ezt a pár percet például egészen nyugodtan érezhetjük felemelőnek. Szóval igen, tessünk csak elgondolkodni azon, amit Walter mond, ha eddig nem tettük meg és ha ehhez szükségünk van egy amerikai vígjátékra. Nem szégyen az.

Kinek ajánljuk?
- Magazinok negatív osztályán dolgozóknak, ha vannak ilyenek.
- Akik unalmasnak, szürkének találják az életüket.
- Akik már jártak Izlandon.

Kinek nem?
- Akik nem érik be a kevésbé kommersszel, megvárják, amíg Stiller rendez egy igazi drámát.
- Akik szerint már eleve a Space Oddity is giccses.
- Akik már azt sem értik, mért kéne karácsonykor egyáltalán moziba menni.

7/10