Még mielőtt belekezdenénk a listázásba, egy fontos körülményt tisztázni kell. A Netflixen több száz stand-up előadás van fenn, de magyar feliratot csak az utóbbi pár évben kapnak a friss megjelenések, ezért a toplistából olyan legendás nevek maradnak ki, mint Richard Pryor, Eddie Murphy, Louis C.K. vagy Ricky Gervais. Ha elég jó az angolunk, akkor érdemes velük kezdeni az ismerkedést a műfajjal.

Dave Chappelle: Sticks & Stones

A műfaj aktuális atyaúristene egyértelműen az a Dave Chappelle, akinek a Netflix minden egyes stand-up előadásáért 20 millió dollárt fizet. Az ifjú Chappelle már 17 évesen színpadon állt, kipróbálta magát filmekben is (Bölcsek kövére, Félbetépve), és saját szkeccssorozatot kapott a Comedy Centralon (Chappelle’s Show), amivel végképp szupersztár státuszba került. A csatorna 2005-ben 50 millió dollárt ajánlott egy harmadik évad elkészítéséért cserébe, de nemet mondott, és egy időre visszavonult a szórakoztatóipar taposómalmából. Alkalmi fellépéseket vállalt, de igazán csak 2013-ban tért vissza a stand-uphoz, hogy visszavegye a trónját. Óriási népszerűségének köszönhetően ő tényleg bármit megtehet és kimondhat. A Sticks & Stonesban például beszól Michael Jackson vádlóinak és élcelődik a transzszexuálisokon, és közben egyik cigarettáról gyújt a másikra. Bármely más komikus ezért a karrierjével fizetne. Chappelle persze nem öncélú provokátor, merész poénjaival az amerikai társadalomnak tart tükröt.

Bill Burr: Paper Tiger

Miután a magyar származású Louis C.K. szobra a #metoo-vádak miatt ledőlt, a megfigyelésen alapuló, szabadszájú humor kategóriájában Bill Burr vette át helyét. Burr se éppen a politikai korrektség apostola, előadásaiban főleg a férfi-nő viszonyokat boncolgatja a mindig dühös kisember és az úgy nevezett józan paraszti ész szemszögéből. C.K.-hez hasonlóan Burr előadásmódja is a végletekig kidolgozott, minden mondat, szó és hangsúly a helyén van, nincsenek felesleges sallangok a mondókájában. Újabban színészként is egyre többször találkozhatunk vele, szerepelt a Mandalóriban, ő játszotta Pete Davidson pótapját a Staten Island királyában, de a Breaking Badben is emlékezetes alakítást nyújtott.  

Jim Jefferies: Intolerant

Ha fel akarjuk címkézni, akkor Jim Jefferies az ausztrál Bill Burr, azt leszámítva, hogy neki inkább a gúny és a szatíra a fegyvere, nem a dühös kirohanások. A tabukat ő sem ismeri, nyíltan beszél az alkoholizmusáról, a korábbi kokainos korszakáról, egyik nagy port kavart előadásában az amerikaiak fegyvermániájának ment neki, a 2020-as Intolerantban pedig többek közt az úgy nevezett milleniálokon élcelődik az utánozhatatlanul flegma stílusában.   A társadalomkritika mellett azért belefér még egy hosszú tanmese arról, mit ne csináljunk egy randin, ha laktózintoleranciában szenvedünk.

Aziz Ansari: Right Now

Az indiai származású Ansari 2018-ban majdnem eltűnt a süllyesztőben, amikor egy nő álnéven szexuális visszaéléssel vádolta meg. Az állításaiban valójában semmi terhelő nem volt, csak egy kínos randevú történetét osztotta meg, de a komikusra elég erősen rávetült a gyanú árnyéka. Ansari úgy döntött, a hallgatás helyett nyilvánosan tart önvizsgálatot, így született meg a Right Now című előadás. A rendezést Spike Jonze-ra (A John Malkovich menet, A nő) bízta, neki köszönhetően nem a stand-up specialök hagyományos és elég unalmas látványvilágát kapjuk, sokkal több az intim közeli, ami tökéletesen passzol a személyesebb hangvételhez. Folytatásnak pedig Ansari saját netflixes sorozatát, az önéletrajzi ihletésű Master of None-t ajánljuk, amely talán még viccesebb is.

Anthony Jeselnik: Fire in the Maternity Ward

Ha kíváncsiak vagyunk rá, milyen lehet az, amikor egy pszichopata gyilkos mikrofont ragad, hogy két mészárlás közt megossza nihilista gondolatait a közönséggel, akkor nem kell tovább keresgélnünk. Anthony Jeselnik valójában persze nem az új Ted Bundy (vagy ha igen, akkor még nem bukott le), csak eljátszik egy karaktert. Színpadi figurájának nincsenek morális gátjai, a pedofíliától az abortuszon át mindennel viccel, az elképesztően sötét, morbid poénokat ráadásul lassú, kimért stílusban, faarccal adja elő. Nyilvánvalóan a sokkolásra utazik, és bár az idézőjelek tompítják a poénok élét, gyengébb idegzetűeknek inkább nem ajánljuk az előadását.  

Bert Kreischer: Hey Big Boy

Bert Kreischer annyira férfias, hogy félmeztelenül szórakoztatja a közönséget. Ez a gesztus persze erősen önironikus, mert Kreischernek kidolgozott delták helyett csak egy óriási sörhasa van, de azért passzol az imázsához. Ő nem az intellektuális humor nagydoktora, inkább egy Al Bundy-féle hedonista karakter, akiből még 50-hez közeledve is kijön a partyállat. Igazán híres akkor lett, amikor elmesélte, hogyan barátkozott össze Oroszországban helyi gengszterekkel, akik még egy vonatrablásba is belerángatták (a sztoriból állítólag film is készül majd). A 2020-as Hey Big Boy is a személyes anekdotáira épül, de ezekben már nem (vagy nem csak) arról mesél, hogyan issza az asztal alá a haverjait, hanem a feleségével és a kamaszlányaival való kapcsolatáról is. A Netflixen látható az ötrészes realitysorozata is (The Cabin with Bert Kreischer), amelyben a barátait interjúvolja meg különféle csapatépítő játékok közben.

Tom Segura: Ball Hog

Aki esetleg túl közönségesnek tartja Kreischer stílusát, az tegyen egy próbát a legjobb haverjával, Tom Segurával. Ugyanazokat a témákat pörgeti, de Jim Jefferieshez hasonlóan ő a személyes anekdoták mellett a gúnyos társadalomkritikában is erős. Erről a hazai közönség is meggyőződhetett, mert nemrég nálunk is fellépett. (Ezzel mondjuk nincs egyedül, Jefferies, Burr, Jeselnik és Louis C.K. is járt már Budapesten.)

Nikki Glaser: Bangin'

Szabad szájú női stand-uposunk nekünk is van, de Nikki Glaser produkciója láttán még Kormos Anett is elpirulna. Glaser olyan nyíltan tárgyalja ki a saját szexuális életét és a párkapcsolati kudarcait, mintha nem is több száz ember előtt beszélne egy színpadon, hanem egy pszichológus kanapéján feküdne. Vannak, akik szerint „nem áll jól egy nőnek” ez a fajta büszke szemérmetlenség, nekik egyrészt nincs igazuk, másrészt jobban teszik, ha messzire elkerülik Glaser stand-upját.

Eric Andre: Legalize Everything

Eric André nem teljesen normális, de ezt dicséretnek szánjuk. Teljesen őrült a stílusa, és teljesen újszerű, amit a színpadon művel. Bekokainozott ámokfutó módjára mozog, üvölt, fetreng, és szó szerint belemászik a nézők intim szférájába. Kedvenc témája a drogok, de aktuálpolitikai kérdésekhez is hozzászól a sajátos, abszurd és szürreális stílusában, sőt rögtönözni is szeret. Felsőfokon műveli a polgápukkasztást, ezért nem is való mindenkinek a humora.