Godzilla 30. szélesvásznú kalandja egyszerre parádés és lehangoló. Káprázatosan látványos, kifejezetten érdekfeszítő, de közben bosszantóan sablonos és súlytalan is. Gareth Edwards kenterbe veri Roland Emmerichet, kalapot emel a Gojira széria előtt, és felidegesíti az európai nézőt.
Godzilla idestova hatvan éve él a moziban: Honda Isiró 1954-ben szabadította rá a világra először a kaidzsut. A 2014-es film visszanyúl az eredeti sztorihoz, és ismét beemeli az atomkérdést a történetbe. A Max Borenstein és Dave Callaham által jegyzett forgatókönyv egészen érdekesen pakolta össze a mesét, és érdekes új elemeket is felsorakoztat a Godzilla mellett feltűnő egyéb szörnyek segítségével.
Edwards az Emmerich féle borzalomról tudomást sem véve nemes egyszerűséggel Godzillának címezte a második amerikai feldolgozást is – jogos a pont, az új verzió biztosan lemossa a ‘98-ast. Az akció nagyon a helyén van, a finálé grandiózus és kifejezetten izgalmas. A legnagyobb piros pont az operatőré, a Bosszúállókat is fényképező Seamus McGarveyé, akitől lélegzetelállító képeket látunk, hatásos beállításokat és nem egy kifejezetten szép nagytotált.
Ha egy film nem lenne más, mint láványos jelenetek egymásutánja, a Godzilla egyszerűen imádnivaló lenne. A gond azzal a sok zavaró szereplővel van. Edwards filmjének karakterei nem egyszer még Emmerich suta szereplőit is alulmúlják jellegtelenségükben. Jean Reno anno legalább bedobott egy rágót, hogy attól amerikainak tűnjön – Aaron Taylor-Johnsonnak még a humor se maradt. A szereplők egytől egyig papírmasé figurák. Juliette Binoche-t meglátva a film elején felcsillant a szemem, hogy talán mégsem lesz reménytelen a dolog – anélkül, hogy spoilerezésbe kezdenénk, annyit elmondhatok, Binoche-nak nem sokat kellett vesződnie a szövegtanulással… A legrövidebbet Ken Watanabe húzta, akinek egész film alatt nem jutott egyetlen értelmes mondat sem: az általa alakított Dr. Ichiro Serizawa kinyilatkoztatásokban kommunikál idegesítően ostoba áltudományos blablát és japán életbölcsességet felváltva.
Hogy akkor most megnézzétek a Godzillát vagy sem? Nézzétek, nézzétek. Mert tényleg szórakoztató, itt-ott szinte már élvezetes is, csak tudjátok, hogy amerikaiaknak készült.
